A Víz Világnapja (március 22.) – gyermekfoglalkozás
- Süss fel nap! (Az egész élővilágot éltető Nap köszöntése)
- Az éltető vizet s az általa éltetett természetet, a növényvilágot s állatvilágot megidéző dalok, mondókák, népi játékok (pl. Én kis kertet kerteltem; Ess, eső ess; Tavasz szél vizet áraszt; Kis kece lányom; Fehér liliomszál; Beültettem kiskertemet)
- Dalok az élővilágnak otthont adó vízről: pl. Kis kacsa fürdik, Esik az eső, hajlik a vessző
- Versek szavalva s énekelve a vízről: Csipp, csepp; Esik az eső; Essél eső; Gólya, gyólya; Háp, háp, stb.
- Dalok a vízben gazdag gyümölcsökről (alma, meggye, szilva, cseresznye dinnye, stb.), s a vízben főtt ételekről (pl. gombóc, leves, kása, főzelék)
- Rövid előadás a földanyácskáról, bemutatva földgömbként is – és a víz jelentőségéről, tisztasága megvédésének szükségességéről,
- Az évszakok és a víz
- A víz, mint elem: élelemforrás, tisztálkodási eszköz, közlekedési út, energianyerési lehetőség
- A gyógyító víz: a hideg zuhany, a meleg gyógyvíz
- A vizes sportágak: az úszás, mint nagyszerű, egészséges sport, a vízben játszható játékok és az evezős sportok
- A víz halmazállapotai: víz, hó, jég, vízgőz + pára, harmat, felhő, dér, zúzmara
- Rövid párbeszéd a gyerekekkel: az tiszta víz, folyadék napi fogyasztásának fontosságáról, egészségünk megóvásáról és a vízzel való takarékosságról
- A húsvéti locsolkodás jelképiségéről – szép húsvéti locsolkodó versikék elmondása, kettőnek eléneklése is
- A húsvéti hagyománnyal megérkezünk a gyermeklétben éledező örök vágy kimondásához: minden gyermek felnőtté szeretne válni, s – jó esetben – a szülők példáját követve családot szeretne majd: s az erre az életcélra, a házastárssá válásra való nevelésnek már el kell kezdődnie kicsi korban: párt is választatunk a gyerekekkel, és páros csárdásban táncoltatjuk őket – ez a legnagyobb élmény a kicsiknek, húsz éves tapasztalatom – , majd mókás kígyózó táncokkal zárjuk a találkozót. (pl Bújj, bújj, zöld ág: ebben is megtalálják a gyerekekkel a víz szerepét: csak elegendő víz által tud minden növény bújni, zöldellni, létezni)
Tiszta vízben gazdag, áldásos kikeletet!
Ízelítő a műsorból:
MÁRCIUS 22. – A VÍZ VILÁGNAPJA (WORLD DAY FOR WATER)
A Víz Világnapjának megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhíva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét.
Ess, eső, ess!
Mondóka Csongrádból (Csongrád megye)
Ess, eső, ess!
Holnap délig ess!
Búza bokrosodjon,
Zab szaporodjon!
Az én hajam olyan legyen,
Mint a csikó farka,
Még annál is hosszabb,
Mint a Tisza hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a Duna hossza!
Még annál is hosszabb,
Mint a tenger hossza!
Szabó Lőrinc: Egy pohár víz
(részlet)
Víz, még sohse láttalak;
és lelkem sok szennye-bűne
boldogan megszégyenűlve
érzi, milyen tiszta vagy.
Jég vagy! tűz vagy! gyönyörű!
Tündértestü meztelenség,
voltam én is, és leszek még,
mint te, olyan egyszerű?
Kányádi Sándor: Ének a forrásról
(részlet)
Írtam a kisborosnyói forrásvédő kisiskolások kérésére
Van egy forrás valahol egy
öreg erdő sátorában,
valamikor a korsómmal
vízért én is odajártam.
Ott tanyáznak a rigók is,
közelében raknak fészket;
alkonyatkor odajárnak
szarvasok és szomjas őzek.
Láttam belőle kortyolni
nyári napot, teleholdat,
csillaghullás idején a
csillagok mind belehullnak.
Kosztolányi Dezső: Vizek, vizek...
(részlet)
Vizek, vizek:
zengjétek szörnyű bánatom,
vigyétek a gyászhírt tovább csak
a mormoló nagy óceánnak,
hogy éget a könny, fájdalom...
vizek, örök vizek!
A harmat
Magyar népköltés
Gyepen mentem, gyepen jöttem,
aranygyűrűm elvesztettem.
Hold meglátta, Napnak adta,
csillag az ujjába dugta.
Illyés Gyula: Esti zápor
(részlet)
Zengett a gyors eső, dobolt
a bádogasztalon –
magamba űlve alkonyi
kocsma-eresz alól
nézem az udvaron vadul
ugráló csöppeket,
a künnfeledt tálcákat és
vizesüvegeket
s ott egy pohár vizet… A víz
a gyors zápor alatt,
mint tenger zajlik, habjai
dühödten ránganak,
a víz, e csöpp pohár ital
íme emlékezik
s őrjöngve, mint az óceán
csapna az egekig;
Thándor Márk: A föld gyermeke
Tükrök potyognak az égből,
áldott, apró cseppek.
Lehullva vizi folyammá lesznek.
Anyjuk a felhő, apjuk a szellő,
egyre több a kicsi tekergő.
Fogocskáznak, kergetőznek,
földre hullva levetkőznek.
Levetkőznek, szeretkeznek,
önkivűlten hemperegnek.
Hemperegnek, elvegyülnek,
a tömegben elmerülnek.
Elmerülnek, s itatnak,
növényeket fakasztnak.
S végűl anyaként élnek,
a föld gyermekének.
Petőfi Sándor: A Tisza
(részlet)
Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.
Többek között szóltam én hozzájok:
–Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója..
Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.
Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
Kiöntött a Tisza vize…
magyar népdal
Kiöntött a Tisza vize;
Szőke kislány fürdik benne.
Én is megfürödtem benne,
Rám is ragadt a szerelme.
Ki a Tisza vizét issza,
Fáj is annak szíve vissza.
Én is ittam már belőle,
Fáj is az én szívem tőle.
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
(részlet)
A következő hónapban Szegedre utazik. A paprikák városa Velencének álmodja magát. Ezt a szomorú álmot megy megnézni. Mert egy jó témáért sohase rest elmenni még messzebbre sem. Minden városban van egy „bratyinkója” (ő szokta így nevezni), egy bizalmas major domusa, mint a fejedelmeknek. Pozsonyban Samarjay volt, Szegeden a kis köpcös Keméndy Nándor; annak a társaságában járja be ladikon a vízborította várost és környékét a Jókai utcától kezdve egészen a makkos-erdőig. Megdöbbenti az ár által felszaggatott temető, honnan a koporsók beúsztak a városba. Bármily rendkívüli is volt a látvány, a nagy költőt nem hangolta valamely munka megírására, melyben e világrázó katasztrófát megörökítette volna – nem ösmerte jól Szegedet, és eredeti népét, nem volt alkalma megmelegedni iránta jobban húzott szíve a maga kálvinista Debrecenéhez s azt használta helyszínnek az alföldi ízű szüzséihez. Mindössze néhány forgácsszerű jelentéktelen apróságot írt A Honba, mint ennek a csónakázásnak az emlékeit.
Juhász Gyula: A nagy víz emlékére
(részlet)
A csöndes város, mely száz évek óta
Dolgos magyarság víg tanyája volt,
A magyar Isten írása a porban
Lett értelmetlen, üres, csonka, holt.
A kikeleti szél az elmúlásról
Fütyült fölötte vészes éneket
És a romokból és a pusztulásból
A kútágas az ég felé meredt.
Nemcsak halál harangja volt ez akkor,
Föltámadást is hirdetett szava
És nem csupán az ár tört át viharzón,
De hajnalt is hozott ez éjszaka.
A vízben bölcsők ringanak, az élet
Fölsír a gyászból, mint a csecsemő,
Mert nem lehet halálos az ítélet,
Míg megterem itt búza és erő.
A törpe viskó a nagy vízbe dőlhet,
De a magasba lendül a torony
És délibábja reszket a jövőnek
Az enyészetbe omló romokon.
Ágh István: Kidöntött fáink suttogása
(részlet)
Aszály, ínség, kolera, birtok.
Az ég kieste magát, a föld megelégelte a vizet annyira, hogy iszonyú szárazság következett. 1866-ban, olvasom a Veszprém (Vegyestartalmú hetilap. Szerkeszti Eötvös Károly) című újságban: „A nedves 1853-ik év óta… folytonos szárazság van, s a szárazság 1863.-, 1864.- és 1865.-ik évben s a jelen évnek július havában oly magas fokra emelkedett, hogy gyümölcstermésünk semmi, a gyümölcsfák nagy része (különösen a szilvafák) kivesztek, s a szőlőinkben nem csak a fürtök sültek le, hanem a tőkék is kiégtek és elszáradtak – 1863-ban 1/3-a, 1864-ben fele, 1865-ben 2/3-a kiveszett.”
Csokonai Vitéz Mihály: Az árvíz
(részlet)
A sebes patakok a víztől áradnak,
Sikoltó habjai hánykódva dagadnak,
Amely akadályok elébe akadnak,
Lerohanásától mind öszveszakadnak.
Bár amely nép a hegy hajlásait lakta,
Tőöltésit a duzzadt víz elibe rakta,
Mégis mindent öszvetördelt édes lakta
Főldén a mérgesen dúló katarakta.
Baróti Szabó Dávid: A Dunának nagy áradásáról
(részlet)
Három nap s több éjtszaka, mintha csatornán
Tőltetnék, szakad a zápor; domboknak, hegyeknek
Óldalok elfeketűl: az havak patyolatja megolvad,
S a kebeles vőlgyekbe sebes futamodva legördűl.
Tágúl a földön az erős fagy-övedzet: az hónak
Elterjedt levitől a jég márványja kilágyúl;
Öszvetolyong a víz: szűk öble nem állja dagályját;
Gátjának leszakad tőltése; kitépetik a fa
Partja körűl töviből: hömpölygenek a kövek, és nyíl
Módja szerént a nagy folyamokba sietnek az apróbb,
És tege majd száraz patakok s kebelekbe szorúlni
Nem győzvén, szabadon csapnak rétekre, mezőkre.
Debrecennek van egy vize…
19
Debrecennek van egy vize,
Kinek Hortobágy a neve.
Arra van egy kűhíd rakva,
Kilenc lyukra van állítva.
Debrecennek van egy vize,
Kinek Hortobágy a neve.
A félsarkán vízimalom,
Körüllegeli a barom.
Nagy óceán tenger vize…
25
Nagy óceán tenger vize,
Ne hányd a hullámod!
Úgyis tudod, régen láttam
Szép szülőhazámot.
Ha még egyszer megláthatom,
Megmaradok benne;
Nem kell nekem soha többet
Amerika kincse!
Széles a Balaton vize …
86
Széles a Balaton vize
Keskeny a híd rajta.
– Ne menj arra, kis angyalom,
Mert leesel róla!
– Nem esek, nem esek
Én a Balaton vizébe,
Inkább esek, kis angyalom,
Véled szerelembe.
Magas hegyről foly le a víz…
(részlet)
222
Magas hegyről foly le a víz,
Magas hegyről foly le a víz.
Rózsám, többet bennem ne bízz;
Rózsám, többet bennem ne bízz.
Ha bízol is, mindhiába;
Ha bízol is, mindhiába,
Mert szívemtől el vagy zárva,
Mert szívemtől el vagy zárva.
Úgy el vagy szívemtől zárva,
Úgy el vagy szívemtől zárva,
Mint szép gúnya ja ládába,
Mint szép gúnya ja ládába.
A szép gúnya szellő nélkül,
A szép gúnya szellő nélkül,
Az én szívem a téd nélkül;
Az én szívem a téd nélkül.
Keserűséges bús napon,
Búval terített asztalom;
Búval terített asztalom,
Bánattal teli poharom.
Éjjel-nappal mindig iszom,
Éjjel-nappal mindig iszom.
Soha ki se fogyaszthatom,
Soha ki se fogyaszthatom.
Árok, árok, keskeny árok,
Árok, árok, keskeny árok;
Nem reméltem, hogy így járok,
Nem reméltem, hogy így járok.
Beleestem, benne vagyok,
Beleestem, benne vagyok;
A búbánat rabja vagyok;
A búbánat rabja vagyok.
Beleestem, benne vagyok,
Beleestem, benne vagyok.
Nem láthatok, nem hallhatok,
Nem láthatok, nem hallhatok.
Kit a szerelem körülfog,
Kit a szerelem körülfog,
Nem kell annak semmi dolog,
Nem kell annak semmi dolog.
Kisfaludy Károly: 21. A Dunában sok a víz
A Dunában sok a viz,
Jaj! ki a leánynak hisz!
Mint a viz a Dunábul,
Nem fogy az ki bujábul.
Kövecses víz közepibe…
(részlet)
(A hűség próbája)
Kövecses víz közepibe
Úgy feredik két gőrice,
Odamene egy nagy madár,
S ez egyiket elvadászá.
S ez egyiket elvadászá,
S ez másikat megitatá.
Felreppene küs gőrice,
Béreppene ződ erdőbe.
S ott sem szálla szép ződ ágra,
Leszálla egy aszu ágra.
Szőke vize a zavaros Tiszának…
(részlet)
270
Szőke vize a zavaros Tiszának,
Mondd meg annak a szép barna kisjánnak,
Hogy az egész Tisza vize mentiben,
Nincsen ollyan barna kisján sehol sem!
Csak titokba akartalak szeretni,
De ki kellett annak világosodni;
Mindegy rózsám, hadd tudja meg a világ,
Hogy mi híven s tisztán szerettük egymást.
Száraz ágrul messze száll el a madár,
Addig repül, míg ződ ágra nem tanál;
A kis madár elmaradt a párjátul,
Úgy maradunk mi el, rózsám, egymástul.
Sárgadinnye ráfutott a görögre.
Meg kell válni, kedves rózsám örökre;
Megválásom még az ág is siratja,
Setét felhő a kék eget borítja.
Kriza János: Víg óráim, mind a vizek…
Víg óráim, mind a vizek,
Lefolyának sebëssen,
Nincs szűvemnek reménsége,
Hogy több jót ës érhessën.
Bódog üdők, hova létëk,
Amikor ölelhettem
A rózsámot, s kebelibe
Nyugodalmat lëlhettem!
Verseghy Ferenc: Az Inn' vizéhez
(részlet)
Vidd el gyöngyeidenn, óh sebes Inn' vize,
melly rabtornyom alatt, a' Duna' szélihez,
's ennek habjaival hirtelen elsietsz
a' bajszos magyarok' drága határira;
vidd el csókjaimat Laura' lakásihoz,
's majd ammint szomorú elmefutási köztt
kristály csöppeidet sírva beszürcsöli,
tüzd gyengén azokat szája' vidékire!
Faludi Ferenc: A tarcsai savanyó vizrül…
(részlet)
1. Ennek a forrásnak nevelő nymphája,
Mindenféle rendek itató dajkája.
Hozzád szól, jó vendég: értsed szavaimat
A mint felszámaztam folyó napjaimat.
2. Beköszönt, ugy látam, századik esztendőm,
Saeculum-fejező teljes nyomos időm,
Keresd: feltalálad kutamnak a torkán,
Márvány keritőmnek látszatos homlokán.
3. Virágokkal azért hintsd meg udvaromat,
Fürtes bokrétákkal rakd meg óldalomat.
Szivárvány hajtások függjenek fölöttem
Rózsa koszorukkal füzve körülettem.
4. Dob- és trombitaszó harsogjon egekben,
Feleljen az Eccho a szomszéd hegyekben,
Öregek és aprók gyüljenek számassan,
A nyers ifjak tánczat járjanak párassan.
5. Engem emlegetve vigan mulassanak.
S ha megérdemlettem, innepet tartsanak.
Megfizetem százszar, akar bennem igyál,
Akár vizeimmel feredve mosódjál.
Tompa Mihály: Víz-dal
(részlet)
Agyzavaró bor félre előlem!
Életadó fris víz italom,
Tőle vidúl a lankadozó test,
Tőle nyer éltet játszi dalom.
Míg sokat a bús pince-homályban
Vészteli kedv kap karjaira:
Én leterűlök szomjamat oltó
Hűs patak árnyas partjaira;
Ott az ujító nedvet iszom; majd
Benne füresztem tagjaimat;
Csöppjeitől a víg elevenség
Szállja meg izzadt homlokomat.
Tompa Mihály: A patak
(részlet)
Meleg fészkén a madárka
Éjszakára meglapul;
Virág szunnyad szembehunyva;
Mig a hő nap alkonyul:
Ah, de nékem megpihenni,
Hol szeretnék, nem lehet;
Sirva kezdem s zugolódva
Végzem, végzem éltemet;
Mély rideg tó von magához,
Hol elnyelnek a habok …
Mily élet ez!? szünet nélkül
Születek és meghalok!
Tompa Mihály: A folyam
(részlet)
Messze vad bércből eredvén:
Erővel tágíta medrén,
Szirteket tört a folyam;
S nőve egy két rokon ággal:
Most nagy téreket szeg által,
Zaj, robaj közt hangosan.
Bor-, kenyérben gazdag a part
S népén kivül még sokat tart,
Ki idegen s éhező,
Kövér tulkot és tüzes mént
Ezerenként, seregenként
Nevel a rét, a mező.