Állatok világnapja – október 4.
(kirándulás a mezőre, az erdőbe, a vadasparkba s az állatkertbe)
Egy bájos, mókás állatos műsort ajánlunk, melyben a játék, a nevetés, a vidám közös éneklés, zenélés, táncolás a döntő, de érvényesül benne a nevelési szándék: az állatok, az élőlények, az Anyatermészet védelmében ünnepeljük meg az ember hatalma, ártó tevékenységei által veszélyeztetett s folyamatosan pusztított, védtelen állatvilágot.
A műsor ez esetben is közös keretjáték a gyerekekkel: fölkeressük az állatokat a természetben s az állatkertben: énekelünk róluk s nekik, játszunk velük, megetetjük s megtáncoltatjuk őket. Utánozhatjuk a mozgásukat, hangadásukat. Egy kis táncház a végén most sem maradhat el, állatos népdalokat énekelve közben, például: Zölderdőben a tücsök (tücsök és a légy); Házasodik a tücsök (sokféle állat), Brumm-brumm Brúnó; Télen nagyon hideg van (birkanyáj).
Az Ádás Együttes gyermekműsorai mindig megidéznek állatokat, ezzel is a velük s az egész anyatermészettel való közösség érzését, a testvériség s az állatokért érzett felelősség érzését kívánjuk csak úgy rejtetten, ártatlanul erősíteni.
A legtöbb műsorunkban, keretjátékunkban lóra szoktunk pattanni, s egy kis lovasiskola után kilovagolunk a temészetbe valamilyen céllal, s közben a paripánkat dicsérjük, énekelünk neki.
Az állatokkal való helyes, erkölcsös, természetes együttélés a cél nyilvánvalóan, és ebben persze benne van az állatokkal szembeni helyes védekezés, a termés s a haszonállatok védeleme is. A szüreti mulatságban így a vaddisznókat el kell zavarni a raff-raff-raff-kiáltással, s lábdobbantásokkal, csakúgy mint a tolvaj szarkát, a rigókat, a nyulakat, a rókákat s az őzeket. Az „A kállói szőlőben” című dalunk s körjátékunk során – és elhessegetjük a varjakat a Kinyíresben, bényíresben tarka varjúk járnak című népdalunkban (a Tavaszi szél c. népdalunk dallamára), amiben jót lehet mókázni a gyerekekkel: „Hess, hess, hujj, hujj, hujj!”. Tehát az állatokkal szemben úgy védekezünk, hogy nem megöljük, hanem eltereljük őket.
Hess, hess, hujj-hujj-hujj! (Egy csángó dal átköltése)
Szőleinkbe szőlőt lopni
Tarka varjúk járnak.
Hess, hess, hujj-hujj-hujj!
(Az eredeti csángó dal:
Kinyíresbe, bényíresbe
Tarka varjúk járnak!
Hess, hess, hujj-hujj-hujj!)
A Mihály-napi vásár című műsorunkban úgy jelennek meg az állatok, hogy kimegyünk a pásztorokhoz lóháton a gyerekekkel, és kérjük őket: tereljék be a jószágokat a faluba a gazdák udvaraiba, mert már hűvös idő van, nem nől a fű, ezentúl szénát s takarmányt kapnak az állatok: a juhok, a szarvasmarhák. A juhászok s a gulyások tehát hajtsák be a nyájat s a gulyát a faluba. A kondában élő disznók még egy ideig lehet hogy maradhatnak, ha van mit találniuk a mezőn s az erdőkben: a tölgy makkja s a bükkfa makkocskája a kedvenc csemegéjük ősszel. A ménesekben élő lovak is szoktak még maradni Mihály-nap után a legelőkön, van egész télen kint telelő ménes is – sőt ridegtartásban élő marhagulya is.
A juhásszal ezt énekeljük: A juhásznak jól van dolga
A gulyással ezt énekeljük: Én is vagyok olyan gulyás
A kanásszal (kondással, disznópásztorral) ezt énekeljük: Megismerni a kanászt
A csikóssal ezt énekeljük: Sárga csikó, csengő rajta
A Tanyasi műsorunkban külön figyelmet szentelünk a falusi haszonállatokra: segítünk nagyanyónak s nagyapónak megetetni, megitatni a jószágokat, begyűjtjük kosarakba a tyúktojásokat, visszük eladni a piacra, csakúgy mint a tejet, vajat, túrót, sajtot. A piacon veszünk félpénzen egy-egy kölyökállatot, miközben elénekeljük s eljátsszuk az „Én elmentem a vásárba” kezdetű körjátékot – hangosan utánozva az adott állat beszédét: „kitrákotty”, „gi-gá-gá” stb. A tanyára visszatérve mi is segítünk fejni a teheneket, a juhokat s a kecskéket. Viszünk nekik szénát, ivóvizet is. A lovakat még ápoljuk is: a szőrüket és a patáikat. A baromfiaknak: tyúkoknak, kacsáknak, libáknak, galamboknak szórunk gabonamagokat. Az istállókból összelapátoljuk s kihordjuk a trágyát a dombra taligával. A kutyus és a cicusok sem maradnak eleség nélkül, őket meg is simogatjuk, s megtanuljuk a neveiket, csakúgy, mint a lovacskákét. A háziméhek kaptárjából kapunk jutalmul a végén lépesmézet!
A Márton-napi műsorunkban természetesen a libák a főszereplők, de még a vadludak ról is megemlékezünk.
Az adventi s a karácsonyi műsorban a lovak szerepelnek az állatvilágból: ők a szánhúzók.
A Vidám téli műsorunkban kilovagolunk s kiszánkózunk lovasszánon a vadetetőhöz, s megetetjük a fagyoskodó, éhező kis állatokat: „ a kis nyúl didereg...” s a parányi ökörszem is várja a madáreleséget a madáretetőben.
A Farsang során „alakoskodunk”, állatok alakját is szoktuk ölteni, és a medvetáncoltatás sem maradhat el: Brumm-brumm Brúnót elvezetjük az óvodabálba.
A Március 15-ei ünnepi műsorunkban a lovak itt is fontos szerelők: a huszároknak a harci paripái, azonkívül igáslovak: kerekes ágyúkat és szekereket húznak, rajtuk ágyúgolyyókkal, puskaporral, és a hadifelszereléssel: sátrakkal, takarókkal, élelemmel, fegyverekkel, szerszámokkal – és sokszor a sebesültekkel.
A Húsvéti műsorunkban persze a nyuszik a főszereplő állatok, sok dal megjeleníthető mozgással s színészkedéssel. És persze a húsvéti kiscsibe s a bárány – az ő párbeszédes dalát előadhatjuk úgy is, hogy a bárány s az „asszonykám” két külön csoport által szólal meg, például a lányok az asszonykák.
A Föld napja, a Madarak s fák napja is megannyi alkalmat kínál az állatok megjelenítésére, utóbbi ugye madarakéra: gólya, fecske, kacsa, veréb, rigó, szarka, cinege, bagoly, papagáj.
ÁLLATOS DALOK
Paff, a bűvös sárkány: őshüllő
Nád a házam teteje: cinege
Állatkerti útmutató: bálna, tintahal, cápa, tapír, hód, jegesmedve, pók, nyúl, orángután, cinke, sárkány, fecske, kukac, stb.
Micimackó: medve, malac, tigris, szamár....
Vuk: a kis róka és a vadász....
Hová szaladsz vízipók?: vízipók, békakirály s békakirálynő
Egy kis malac, röf, röf, röf
Cirmos cica, haj....
Csibetanya: tyúkanyó s a kiscsibék – és a héja!
Én elmentem a vásárba: tyúk, réce, liba, kecske, juh, disznó, marha, csikó
A tücsök és a hangya
Fecskét látok
Gólya bácsi, gólya
Gólya, gólya, gilice
Gólya viszi a fiát
Katalinka, Katalinka, szállj el
Csiga-biga gyere ki
Házasodik a motolla: bagoly, ugri-bugri veréb....
Szúnyogdal
Tarka kutya sétatéren sétál: kutya, cica
Bújj, bújj medve: a mackó s a méhek
Jer, aranyszőrű kis barikám: juh
Dal a vizikutyákról: vizikutya, vizinyúl, vizitücsök
Libalegelő: liba, hal
Háp, háp, háp, jönnek a kacsák: kacsa, disznó, boci, kakas, tyúk
– és a többiek...
• Lovacskás dalok: Hóc-hóc katona; Paripám csodaszép pejkó; Sárga csikó, csengő rajta
• Libás, ludas dalok: Egy-kettő-ha, galagonyafa; Egyél libám; Száz liba egy sorba; Siess libám begyet rakni; Hatan vannak a mi ludaink; Ludasim, pajtásim
• Nyuszis dalok: Nyuszi Gyuszi fekszik árokban; Parton ül a két nyúl; Hová mégy te kisnyulacska?; Nyuszi fülét hegyezi; Nyuszi ül a fűben. stb.
Ügyességi játékok
Kakukk
Előzetes ismeretre van szükség: a kakukk az a madár, amelyik nem rak fészket. Énekes madarak fészkébe csempészi tojását, és a mit sem sejtő madárka nemcsak kikölti, de eteti is a fiókákat. A játékosok tetszőlegesen helyet foglalnak a játszótéren, ők az énekes madarak, és kört rajzolnak maguk köré. A kijelölt (kiszámolt) játékosnak nincs „fészke”, ő a körön kívül áll, adott pillanatban elkiáltja: „kakukk”, erre a madarak kirepülnek a fészekből, igyekeznek más kört elfoglalni. A kakukk is beáll egy körbe. A fészek nélkül maradt madár lesz az újabb kakukk.
Hosszú lábú gólya bácsi
A játéktérre minél nagyobb kört rajzolunk. A kör közepén áll a békákra vadászó gólya. A békák a körön kívül állnak, onnan bosszantva a gólyát mondják:
Hosszú lábú gólya bácsi,
Mit tetszik ma vacsorálni?
Békahúst? Brekeke,
Ugye, milyen jó lenne?
Közben a békák bemerészkednek a tóba, vagyis át-átfutnak a körön. Akit elkap a gólya, az lesz az új játék gólyája.
Másik változat: akit elkap a gólya, szintén gólyává válik.
Kakaskergető
A gyerekek kézen fogva körbe állnak, ők a kakasok. Középen áll a kakaskergető. A kör jelre elindul egy irányba, a vers ütemére lépnek:
Sűrű erdőcske, ritka mezőcske,
hess ki, kakas, másé,
hess ki, kakas, másé.
Az utolsó szó kimondása után a kör megszakad, a gyerekek szétszaladnak. Akit a kakaskergető megfog, az lesz az új kakaskergető.
Verebes
Az udvarra, a lehető legtávolabbra egymástól, két kört rajzolunk, ezek a gyümölcsöskertek. A két kör között állnak a pásztorok (két-három gyerek). A verebek a versikét ismételve két lábon be-beugrálnak a kertbe:
Megérett a cseresznye,
Nem kell nekünk legyecske!
A kertben szökdécselve is kétszer-háromszor elismétlik a mondókát, majd ugyancsak két lábon átugrálnak a másik kertbe. Akit a pásztorok elfognak, pásztorrá válik.
Nyelvtörő
Nem mindenfajta szarka farka tarka,
csak a tarkafajta szarka farka tarka.
Részlet a Vidám téli műsorból s a Farsangi műsorból
Gyűjtünk a konyhában zöldséghulladékokat (kitaláljuk, hogy anyuka miket szokott hámozni főzéskor), és mindent kosárba rakunk, fonnyadtabb káposztalevelekkel s almacsutkákkal együtt. Összegyűjtjük a madárkáknak a különféle magokat (kitaláljuk milyen magokat adhatunk a madarainknak és kik laknak a magyar kertekben s a természetben. Kiválasztunk egy fiút, aki ostorával vezeti a lovasszánt, fölrakjuk a kosarakat a szánra, majd mindannyian lóra pattanunk, és kilovagolunk az erdőbe, kísérve a szánt, megetetni a vadakat. A lovaglást először megtanuljuk: lépés, ügetés, vágta, kantárszár használata, ló irányítása, megállítása, nyerítés, a lovacska dicsérése… Elmondjuk a Hóc-hóc, katona-mondókát, és a Paripám, csodaszép pejkó című Weöres Sándor-versre lovagolunk, amit én éneklek, majd a gyerekek is éneklik az elejét: „Paripám csodaszép pejkó, Ide lép, odalép, hejhó!” Gyía, gyía! – így biztatjuk a paripánkat, közben a gyerekek ütemre ugrálnak, lovagolnak, s hangosan énekelnek – ezt nagyon élvezik mindig, mindenhol.
Kiszórjuk a vadetetőben az állatoknak szánt eleségeket, teszünk a madáretetőkbe magokat, majd elmegyünk messzebb, fölmászunk a fákra fagyöngyért, csipkebogyót és galagonyát gyűjtünk, meg tobozokat, majd elbújunk a fenyők mögé s messzelátóval figyeljük, hogy milyen állatok merészkednek elő. Amikor a kis állatok jól laktak, odalopakodunk a közelükbe, s énekelünk nekik és zenélünk, megalakítva az óvodazenekart az ütőhangszerekkel, ritmusbotokkal.
Óvodazenekar – állatokról szóló dalok kísérésére (ütőfák, ritmusbotok, csörgők)
Hull a hó, hull a hó... – elmutogatjuk éneklés közben a három versszakot, mint állatvédők... - megvédjük a kis nyulat, le ne lője a vadász...; a parányi ökörszem meg ne fagyjon, éhen ne haljon: megetetjük magokkal.
Vuk – egy versszakot el is fütyülünk, és itt is megintjük a vadászt, hogy ne bántsa a rókákat s az állatokat
Száncsengő – itt a csilingelő hangszeresek előre állnak, a kopp-koppnál dobogunk, a lovacskák patáinak hangját utánozva.
Haragosi – az első versszakot lassan, majd egyre gyorsabban mondjuk, s helyben futunk
Micimackó – itt az ütős zenekar mindent belead s az énekkar: Hull a hó és hózik, zik-zik...
A Csengőszó (lovacskás dal) is jól zenélhető ütőhangszerekkel.
Állatkerti útmutató – minden versszak végén hangosan lalázunk együtt, és egy versszakot megtanulhatunk, pl. a Mars bele a cseresznyébe kezdetűt, amit egyre lassabban mondunk el, a végén pedig megtréfálom őket, mert nagyon gyorsan játszom s dalolom – ügyes gyerekek pár versszakot el is játszhatnak.
A zenekar utolsó száma után, miután megénekeltettük a kis vadállatokat, következik a tánc: először megtáncoltatjuk a mackót, dűlöngélve utánozva: Brumm-brumm, Brúnó..., majd kezdődik az óvodabál.
Körjátékok
Én elmentem a vásárba félpénzzel – ( a legvégén minden állat hangját fölsoroljuk)
Benn a bárány, kinn a farkas – kergetős körjáték
Benn a bárány, kinn a farkas,
Hízik a bárány, szárad a farkas,
Szabad vásár mindennek:
gazdagnak és szegénynek.
Színjáték
Erdő szélén házikó (közös éneklés, majd a két főszereplő éneke: választunk szereplőket, még a házikót is gyerekek alkotják kézfogással kis kört alkotva – egy gyermek kémény is lehet, fölemelt karokkal – a vadász meg üldözi az előtte ugrálva menekülő nyuszit)
Erdő szélén házikó,
Ablakában nagyanyó,
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajtaján bekopog,
Kérlek, segíts énrajtam!
A vadász a nyomomban!
Gyere nyuszi, sose félj!
Megleszünk mi kettecskén!
Szöveggyűjtemény (még bővítés alatt)
LIBALEGELŐ
A városi srácok nem is tudják, hogy milyen vad a nyár
A házak tövében és kinn a téren kicsi a látóhatár
Autók járnak minden felé és néha csikorog a fék
De ha eljössz hozzánk meglátod, hogy milyen gyönyörű az ég
Libalegelő az egész határ, a libalegelőn nincs számtantanár
Egy szál gatyába' fürdünk a nyárba' itt, a libalegelőn
Libalegelő az egész határ, a libalegelőn nincs számtantanár
Egy szál gatyába' fürdünk a nyárba' itt, a libalegelőn
Reggeltől estig kint vagyunk a szabad ég alatt
Pecabot nem kell, csak pusztakézel fogjuk a tóban a halat
Hogyha néha tüskébe lépünk nincsen semmi vész
Egymásnak szépen kipiszkáljuk, csupán ennyi az egész
Libalegelő az egész határ...
Ha váratlanul zivatar jön, akkor sincs semmi baj
Szedjük a nádat, rakjuk a házat, a szél ellen véd a gally
De ha kisüt a nap, jókedvünk a fényes égig ér
Aztán estefelém, ha hazaérünk még a szemünk is eddig ér
Libalegelő az egész határ, a libalegelőn nincs számtantanár
Egy szál gatyába' fürdünk anyárba' itt, a libalegelőn
Libalegelő az egész határ, a libalegelőn nincs számtantanár
Egy szál gatyába' fürdünk a nyárba' itt, a libalegelőn
Áprily Lajos: Vadlúd voltam
(Halász Jutka lemezéről)
Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
Tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámad régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.
Majd ha végem itt elérem,
Vadlúd formám vissza kérem.
Jó barátok, ismerősök,
Hogyha jönnek bíbor őszök.
Nézzetek fel majd az égre,
Égen úszó vadlúd-ékre,
S azt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
S most ott száll a V-seregben,
Hangja szól a fellegekben.
Ludasim, pajtásim
Ludasim, pajtásim,
Hol az én lúdjaim?
Tizenketten vótak,
Mind fejérek vótak.
S kettő volt a barna,
Harmadik az anyja,
S után küldöm uram,
Hajtsa haza ludam.
Dal a vizikutyákról
(Zene: Móricz Mihály vers: Mester Attila /Ad notam Weöres Sándor/)
Nád között, víz fölött
vizikutya fészek,
vizikutya kölykök
abban heverésznek.
Vizikutya apjuk
vizinyulat űz,
vizivacsorához
zuborog a tűz.
Vizikutya anyjuk
fújja parazsát,
mintha szélfúvásra
ingana a nád.
Viziszederindán
vizitücsök ül,
húrja ázik, szakadozik,
mégis hegedül.
Mackó, mackó ugorjál!
Mackó, mackó ugorjál,
Seregjél és forogjál,
Mackó, mackó ugorj be,
Forogj, tapsolj, guggolj le,
Tartsd föl a kezedet,
Tedd szét a lábadat,
Érintsd a földet,
Ugorj ki!
HOL JÁRSZ, MACKÓ? (Medvetáncoltatás)
(Zene, vers, tánc: Szendrey Marót Ervin)
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Cammog, ébredezik már.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Lépdel, dűlöngélve jár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Táncol, táncikálva jár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Tapsol, tapsikolva jár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Tapsol gyorsan, tapsikolva jár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Tapsol hátul, tapsikolva jár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Ágaskodva, pipiskedve jár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Guggol, guggolódva jár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Sarkán, zötykölődve jár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Hátrál, hátrafele jár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Vízben lépked, mint gólyamadár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Serdül-fordul, körbe-körbejár.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Visszaperdül, körbe-körbejár.
Brumm,, a brumm, brummog a mackó,
Ugrál, szökken, ugribugrigál.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Ballal ugrik, ugribugrigál.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Jobbal ugrik, ugribugrigál.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Guggol s ugrik, ugribugrigál.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Lehajol, hátranyúl, ugribugrigál.
Brumm, brumm, brummog a mackó,
Lehajol, hátranyúl, ugribugrigál.
— Hol jársz, mackó?
— Itten, éppen! Beszaladok ide, hopp!
— Hol jársz, hol jár a mackó?
— Itten, éppen! Kiszaladok oda, hopp! (ezt a 2. részt kétszer, azután megismételjük az egészet)
A játék leírása: kört alkotva, kéz a kézben — vagy egymás vállát fogva — járunk lassan körbe-körbe, a tapsolástól kezdve a páros soroknál elengedjük egymás kezét, és a vezényszót követjük a „tá-tá, ti-ti-ti-ti, tá”-ütemre, majd mindig újra kézfogással haladunk tovább. A harmadik feladatnál, amikor „táncol”, akkor lehet egymás kezét befelé s kifelé lengetve haladni. A végén a lehajlásnál egyik kezünket lábaink alatt hátranyújtjuk, másikat előre, így alkotunk körláncot s így ugrálunk — igen mókás! A második résznél: „Hol jársz?” — itt kéz a kézben befelé fordulunk s haladunk lassan befelé, majd a mackó válaszánál ugrunk kettőt s beszaladunk három lépéssel s végül ugrunk egyet, ezután hátrálva kifelé lépünk négyet, ugrunk kettőt, futunk három lépést s ugrunk végül egyet.
| A dal kottája: | 1. rész: | táá táá / tá titi tá tá / | m d / m m m m d / |
| táá táá (tá tá tá tá) / titititi tá / | f r (f r f r) / f f f f s / | ||
| 2. rész: | táá táá / táá táá (tá titi tá tá) / | l f / l f (l f f f f) / | |
| tá tá tá tá / titititi titi tá / | t s t s / t s s s s s t / ism.-nél: t s t s / t s s s s s m’ |
Házasodik a tücsök
Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.
Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás,
Dongódarázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.
Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,
Amellé még malacot, ötvenet kirántott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött,
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött!
Zöld erdőben a tücsök (Tücsöklakodalom)
Zöld erdőben a tücsök házasodni készül,
Ölelgeti a legyet, kéri feleségül.
Elvennélek te kis légy, ha kicsi nem volnál,
Hozzád mennék te tücsök, ha görbe nem volnál.
Pitteg-pattog a bolha, vőfély akar lenni,
Tetű sógor sótörő, szakács akar lenni.
Farkas koma mészáros, tíz ökröt levágott,
Melléje meg malacot huszat is kirántott.
Béka fújja trombitát, kis gólya a flótát,
Büdös bogár a bőgős, szúnyog meg a kontrás.
Sárga csikó, csengő rajta
Sárga csikó, csengő rajta,
Vajon hová megyünk rajta?
Uzsedári, huzsedom.
Hess, hess, hujj-hujj-hujj! (Egy csángó dal átköltése)
Szőleinkbe szőlőt lopni
Tarka varjúk járnak.
Hess, hess, hujj-hujj-hujj!
(Az eredeti csángó dal:
Kinyíresbe, bényíresbe
Tarka varjúk járnak!
Hess, hess, hujj-hujj-hujj!)