Balázsolás, Balázs-áldás – Balázsjárás, Gergelyjárás
A karácsonyolást, vagyis a téli ünnepkört két, kissé későbbi, de egymáshoz hasonló szokás zárja be: a balázsjárás és a gergelyjárás.
Balázs neve napján két ünnepet is ünnepelünk. Mindkettő főként a gyermekek, az ifjúság javára történik. Az egyik az egészség, a másik az oktatás biztosítása céljából.
Február 3-án, Szent Balázs püspök ünnepén a katolikusoknál régi szokás, hogy a pap a templomban két keresztben tartott szentelt gyertyával megáldja a jelenlévők, főként a gyermekek torkát, Balázs-áldást kér, hogy a torokfájás elkerülje őket. Néhol almát is szoktak szentelni, a torokfájósok ettek belőle egy szeletet, vagy a levágott héját parázsra tették, és megfüstölték beteg torkukat.
Február 3-án, Balázs napján, vagy március 12-én, Gergely napján volt az iskolások ünnepe: balázsjárást vagy gergelyjárást tartottak. A gergelyjárás szokása az elterjedtebb, e nap az iskola téli időszakának befejező napja volt. Ilyenkor a tanulók, a diákok jelmezesen vonultak fel, és élelmet, adományokat gyűjtöttek maguknak és a tanítóiknak és iskolába járásra buzdították a még otthon lévő gyerekeket. A Balázs- és Gergely-napi köszöntés néhol biztosított járandósága volt a kántortanítóknak. Mindkét ünnepnek a regölés és a kántálás hagyományának megfelelően – akárcsak lucázáskor és az újévköszöntő regöléskor – a jókívánságmondás, a köszöntés, az áldáskérés, egyfajta népi varázslás volt mindig is a kényege:
„Az Isten áldása és szent áldomása házatokon,
Maradjon mindvégig, világ-végezetig jószágtokon!”
A balázsjárás szokása az iskolások ünnepe is volt. Ezen a napon a diákok házról házra jártak köszöntőket kántálva és élelmet, alamizsnát gyűjtöttek maguknak és a tanítónak, valamint hívták a még otthon lévő gyerekeket az iskolába. Ezért is nevezték őket Balázs vitézeinek.
„Balázs vitézei" (az iskoláskorú, fehérbe öltözött, fejükön koronaszerű csákót viselő kis legények) fakarddal a kezükben beköszöntek a házakhoz és daloltak, táncoltak. A háziak pedig megvendégelték őket, és adományokat küldtek a szegénysorban élő tanítójuknak.
Ugyan ez az adománygyűjtő szokás (Gergely-járás) kapcsolódik a március 12-i Gergely naphoz is.
A regősök, a regős énekesek – rendesen fiatal legények, fiúk, avagy férfiak – az év során a jeles napokon, jeles alkalmakkor a közösségi életben a jókívánságok megszólaltatói voltak: a népi vallásosság megnyilvánítói. Köszöntőikben égi áldást kértek mindannyiszor a köszöntöttekre, az éppen fölkeresett ház lakóira: advent idején, lucázáskor, betlehemezéskor, karácsonyi és újévi regöléskor, háromkirályjáráskor, balázsoláskor, balázsjáráskor, gergelyjáráskor, farsangkor, valójában még húsvétkor is és pünkösdkor. Átokűző, áldáskérő szerepükben áldást regöltek, varázsoltak, bűvöltek, kértek a mennyei seregektől – s cserébe némi ajándékot, fizetséget is persze a gazdáktól...
ÁLDÁS – ÁLDÁS, ISTEN-ÁLDÁS!
Az ünnepi műsor menete:
1) Az ünnepek ismertetése – párbeszédben a gyerekekkel
2) Daltanulás, közös éneklés, zenélés, ütőhangszeres óvodazenekarral kiegészülve
3) Színjátszás – megjelenítve a Balázs-áldást és a gergelyjárást
4) Nevelés: az egészségmegőrzés és a tanulás fontosságának hangsúlyozása
5) Táncház: a farsangi időszak elmaradhatatlan eseménye a táncos vigasság tánctanítással
Áldáskérés Szent Balázstól
(magyar népdal)
Emlékezzünk Szent Balázsról,
Hogy ma vagyon napja!
Többször is, hogy megérhessük,
A Jóisten adja!
Adja szent áldását,
Nyújtsa áldomását:
Gyermekektől távoztassa
Torkuknak fájását!
(Ezt a dalt G dúr helyett ajánlom D dúrban énekelni, „dé“ hangon kezdve).
Kíséret: //: D / D / D A / D :// D / Em / Em / D // D / D / D A / D //
*
Balázs-áldáskérés
Ó szent Balázs légy mellettünk,
óvj meg minden bajtól
Torokfájás más nyavalya,
tőlünk elmaradjon.
(Kisbodak, Moson megye.;
*
Emlékezzünk Szent Balázsról
Emlékezzünk Szent Balázsról,
Hogy ma vagyon napja;
Többször is, hogy megérhessük,
Az Úristen adja!
Emlékezzünk Szent Balázsról,
Kérjük szent áldását:
Mindnyájunktól távoztassa
Torkunknak fájását!
Szent Balázs a torokfájás
Ellen nagy védelmünk.
Adjál is hát nyers szalonnát,
Háziasszony, nekünk!
Csak hozz hurkát, kolbászt, sunkát,
Nézd, a nyársunk üres!
Ha sajnálod ajándékod,
Maradj magad ehes!
Elmúlik már a víg farsang,
Mi azt nem siratjuk.
Majd a böjtön iskolában
Jobban tanulhatunk.
Sirassák meg a lányok, kik
Otthon maradának,
Kiknek a sok méreg miatt
Ráncos az orcájuk!
Hapodári-kapodári –
A hamvazószerda.
Füzzetek, lányok, koszorút
Kővágőrsi dombra!
Mi már többé nem tréfálunk,
Ajándékot várunk.
Rólatok megemlékeztünk,
Istennek ajánlunk!
*
A középkori magyar diákköltészet egyik legékesebb éneke az iskolákat támogató Szent Gergely pápa tiszteletére énekelt dal, mely többféle változatban volt ismeretes. (Harmóniakísérettel – akkordjelzésekkel közöljük)
Gergely napra
| Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján, Régi szokás szerint, menjünk Isten szerint iskolába. |
Em / D / G / D G / Am H7 / Em G / G / G / D G / Am H7 / Em |
Lám, a madarak is, hogy szaporodjanak, majd eljőnek,
Az szép kikeletkor sok szép énekszóval zengedeznek.
Ti is ezenképpen jertek el nagy szépen iskolába,
Holott szép tudományt, vegyetek adományt üdvösségre!
Hogyha nem adhattok minékünk diákot házatokból,
Papirosra valót, adjatok adományt javatokból!
Az Isten áldása és szent áldomása házatokon,
Maradjon mindvégig, világ-végezetig jószágtokon!
*
| „Kívánjuk, hogy e háznak Valamennyi lakóját Tartsa Isten sok éven át Szerencsében, békességben!” |
G G D G Am / Em Am / H7 Em |
(népi köszöntő alapján – zene és vers: Szendrey M. E.)
Szent Gergely doktornak napján (Kolompos együttes – Balatoni Katalin előadóművész)
Szent Gergely doktornak
Híres tanítónknak
Az ő napján
Régi szokás szerint
Menjünk Isten szerint
Iskolába.
Lám, a madarak is,
Hogy szaporodjanak,
Mind eljönnek,
Az szép kikeletkor,
Sok szép énekszóval
Zengedeznek.
Jertek el hát vélünk,
Mert értetek jöttünk
Jó gyermekek!
Menjünk iskolába,
Istennek házába
Tanulásra!
Nem jó tudatlanul,
Felnőni parasztul
Ez világban,
Mert úgy emberségre,
Nem juthatsz tisztségre
Ez országban.
Ily helyen királyok,
Úrfiak, császárok
Taníttatnak.
A szegény árvák is,
Elhagyott fiak is
Oktattatnak.
Ott kell megtanulni,
Miképp kell szolgálni
Az Istennek.
Hittel szeretettel,
Kegyes szent élettel,
Felségének
Hogyha nem adhattok
Ti nékünk diákot
Házatokból,
Papírosra való
Adományt adjatok
Javatokból.
Gergelyjárás (Ghymes együttes)
Szent Gergely doktornak,
Híres tanítónknak neve napján,
Régi szokás szerint,
Menjünk Isten szerint iskolába,
Régi szokás szerint,
Menjünk Isten szerint iskolába.
Adjatok szalonnát,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd csináljunk rántottát,
Totus capus demiserum forume domine.
Adjatok kolbászt,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd fonjunk be pallást,
Totus capus demiserum forume domine.
Adjatok kakast,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd kaparjon két garast,
Totus capus demiserum forume domine.
Adjatok lúdat,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd mutasson diákoknak iskolába utat,
Totus capus demiserum forume domine.
Adjatok gyerecskét,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd tanuljon könyvecskét,
Totus capus demiserum forume domine.
Adjatok leánykát,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd söpörje iskolát,
Totus capus demiserum forume domine.
Adjatok menyecskét,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd főzzön jó leveskét,
Totus capus demiserum forume domine.
Adjatok legénykét,
Omne dignum reverendum laude,
Hadd keressen kenyérkét,
Totus capus demiserum forume domine.
*
A balázsjárás az iskoláskorú gyermekek házról házra járó, adománygyűjtő, iskolába toborzó, köszöntő szokása. Kezdetben a tanító a tanítványaival együtt járta sorra a falut. Később már csak az iskolásfiúk jártak házról házra, elmondták éneküket, ezután ajándékot kaptak.
Balázs napjához kapcsolódik időjárásjóslás, például, ha ezen a napon esik, akkor nyárra jég veri el a termést.
Balázsjárás
Emlékezzünk Szent Balázsra, mert ma vagyon napja;
Az Úr Jézus akaratát általunk mutatja.
Örömöt e háznak, asszonynak, urának,
Hogy hirdessük és említsük, nékünk parancsolja.
Hallom, hallom, hogy a háziasszony a láda kulcsát zörgeti,
Hogy minket megajándékozzon, azt tervezgeti.
Nyúljon tehát jó mélyen a láda fiába,
Hogy fáradságunk ne legyen hiába.
Háziasszony, arra kérünk, légy szíves mihozzánk,
Ne gondoljad, hogy mi azért hálákat ne adnánk.
Lásd, a nyársunk üres, a gyomrunk is éhes,
Ne sajnáld a szalonnádat, nekünk jól megfizess.
*
A, a, a, a farsangi napokban (részlet)
A, a, a, a farsangi napokban,
A farsangi napokban,
Leszünk mi is vígabban,
A, a, a, a farsangi napokban!
A, a, a, a farsangi diákok,.
A farsangi diákok,
Piros nadrágban járnak,
A, a, a, a farsangi napokban.
Ha, ha, ha, itt a farsang dereka,
Leánynak kell szép ruha,
Férjhez menne, ihaha,
Ha, ha, ha, itt a farsang dereka.
Ü, ü, ü. Lánynak illik a gyűrű,
Azt az ujjára húzza,
A legénynek úgy adja:
Ü, ü, ü. Lánynak illik a gyűrű!
De, de, de. Mi a diák ebédje?
Tudjuk, hogy leves, kása.
Soha szemed ne lássa!
De, de, de. Mi a diák ebédje?
A, a, a, ma vagyon Balázs napja.
Melyben minden diáknak
Lábai farsangolnak.
A, a, a, ma vagyon Balázs napja.
Bé-bé-bé, iskolába menjünk bé,
Szüleink örömére,
Tanítóink kedvére!
Bé-bé-bé, iskolába menjünk bé!
*
A jókívánságok, köszöntők sorába beleillenek a regősök újévköszöntő énekei, regölései is, melyek egész évre érvényesek s regölhetők – ezekből is ajánlunk két kisebbeknek is valót.
Betlehemes regős ének óvodásoknak
(a Porka havak esedeznek c. dal átköltése — vers: Szendrey Marót Ervin. Ezzel a köszöntő dallal lehet kezdeni is a műsort.)
Porka havak esedeznek, de hó, reme-róma!
Nyulak, rókák játszadoznak, de hó, reme-róma!
Bényomoztunk e faluba, de hó, reme-róma!
Az óvódának udvarába, de hó, reme-róma!
„Csodavilág” Óvodába, de hó, reme-róma!
Itten látunk sok gyermeket, de hó, reme-róma!
Sok szép kislányt és legénykét, de hó, reme-róma!
Akik minket köszöntenek, de hó, reme-róma!
Tapsolnak és azt dalolják, de hó, reme-róma!
Jöjjetek be, jó regősök, de hó, reme-róma!
Hozott Isten benneteket, de hó, reme-róma!
Hozzatok e házra áldást, de hó, reme-róma!
Mondjuk együtt tiszta szívből, de hó, reme-róma!
Áldás-áldás, Isten-áldás! De hó, reme-róma! (minden sort megismételtetünk a gyerekekkel)
Kotta: titititi titititi / titititi tá tá / s l s l s f m d / m d m f s s / (a legvégén: m m r r d d)
*
Kelj fel, gazda, kelj fel! (Regős ének)
Kelj fel gazda
száll az Isten házadra
sereged magával
terített asztalával
tele poharával
haj regö rejtem
azt is megadhatja
az a nagy Úristen!
Nem vagyunk mi rablók
Szent István szolgái
most jöttünk hideg kútrólg
hideg mezejéről
elfagyott kinek keze kinek lába
kinek egye-mása
haj regö rejtem
azt is megadhatja
az a nagy Úristen!
Amott kerekedik
egy fekete felhő
abba legelészett
csodatévő szarvas
csodatévő szarvasnak
ezer ága-boga
száz misegyertya
gyújtatlan gyulladjék
ojtatlan aludjék
haj regö rejtem
azt is megadhatja
az a nagy Úristen!
Adjon az Úristen ennek a gazdának
száz kereszt búzát,
száz kereszt árpát,
száz kereszt rozsot,
száz kereszt zabot,
száz mérő lencsét,
abban is szerencsét,
haj, regő, rejtem,
azt is megadhatja
az a nagy Úristen!
Boldog ünnepeket kívánunk!
Nyisd ki Isten kis kapudat! (Süss fel Nap!)
Nyisd ki Isten kis kapudat,
Hadd láthassam szép napodat,
Süss fel Nap, fényes Nap,
Kertek alatt a gyerekek
Meg ne fagyjanak!
A műsor elején érdemes elénekelni a dal hosszabb, fohászjellegű változatát, és érdemes a végét megváltoztatni: „a gyerekek (vagy az állatok) meg ne fagyjanak” – azért, hogy igazán értelmet adjunk neki. Itt utalhatunk arra, hogy a régi világban milyen sok kisgyerek megbetegedett, milyen sok meg is halt torokgyíkban, főként a hideg időkben – amiért is az oltalomkérő Balázs-áldás oly elterjedt szokás lett.
Hull a hó, hull a hó…
Elénekelhetjük a Hull a hó kezdetű dalt is, gondolva a hidegben kint fagyoskodó kis állatokra – nyuszi, ökörszem… fölsoroljuk őket —, akiknek viszünk játékból eleséget a vadetetőbe kosárral, lóháton — főként a már aszalódó, nem olyan friss zöldségeket, almát a kamrából és a főzéskor keletkező zöldséghéjakat a konyhából – ezeket fölsoroljuk. A madárkáknak magokat viszünk, fölsoroljuk, hogy milyen madaraknak kell vinni és milyen magokat.
*
A gyerekekkel a Balázs-áldásról rövid párbeszédbe elegyedünk, megvitatva, hogy a torokfájás és más nyavalyák ellen ők is sokat tehetnek, nem szabad pusztán a papi áldásra s a másik fehér ruhás tudós emberre, az orvosra s a gyógyszerekre bízni az egészségünk megőrzését. Javasolunk néhány dolgot nekik:
1) Sok mozgás mindennap: sport, tánc és házi, kerti munkák!
2) Sok egészséges folyadék fogyasztása naponta: teljesen tiszta víz, teljes gyümölcslevek, gyümölcsök, levesek, gyógyteák – „Ki milyen gyógyfüvet, gyógyteát ismer? – Csipkebogyó, hibiszkusz, hársfavirág, bodza, kamilla, menta, csalán, zsálya, kakukkfű, cickafark, körömvirág, gyermekláncfű, vörös here, citromfű…..”
3) Sok gyümölcs és nyers zöldség naponta – itt ők sorolják föl: káposztalevél, karalábé, cékla, retekfélék, sóska, paraj, tyúkhúr, rukkola, saláták, hagymafélék, répafélék, gyömbér, torma és az összes gyümölcs: lédús és aszalt gyümölcsök, ezek főleg télen, tavasszal: mazsola, datolya, füge, aszalt szilva, barack, és tengernyi más.
4) Sokféle dióféle és olajos mag naponta – együtt találjuk ki őket: dió, csonthéjas mogyoró, mandula, pisztácia, barackmag, héjnélküli napraforgómag s héjatlan tökmag, szezámmag, kesudió, fenyőmag, sült gesztenye és sok-sok mák: mákos tésztában!
Énekelhetünk egészséges életmódra biztató dalokat is és mondhatunk mondókákat is: a gyümölcsevést és nyers zöldségevést népszerűsítve, például:
A mi kertünk (Halász Jutka lemezéről)
A mi kertünkben olyan dió van
Minden dióban rádió van
Ha a diófát bekapcsolom
Az egész kertben szól a dalom
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan a szilva
Minden szem meg van puszilva
Éjjel, amikor kúsznak az árnyak
Egymásra hajolnak az ágak
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan az alma
Mit minden gyerek szívesen falna
Ha minden este almát eszem
A fogam nem fog fájni sosem
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan a málna
Bármelyik kert díszére válna
Nagyobb, mint a görögdinnye
S magas fán nő, akár a körte
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan retek van
Amiben tömény szeretet van
Ha én ebből sokat eszek
Akkor mindenkit szeretek
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
*
Nosza-nosza, jó gazda! (Búcsúzó áldáskérés)
| Nosza-nosza, jó gazda! Engedj minket utunkra! Házadra maradjon Istennek áldása! |
G / G G / G G / Em D / G |
(népi köszöntő – zene: Szendrey M. E.)
Vidám táncház – farsangi hangulat: az ünneplés táncházzal zárul – az önfeledt vidámságnál, vigadozásnál nincs semmi gyógyítóbb erő!: páros csárdás és mókás kígyózó táncok, népi játékok, csujogatások (a leírást lásd a farsangi és a tavaszköszöntő műsoroknál)
Szöveggyűjtemény:
Balázsjárás, Gergelyjárás
Február 3-án, Balázs napján, vagy március 12-én, Gergely napján volt az iskolások ünnepe. A gergelyjárás szokása az elterjedtebb, e nap az iskola téli időszakának befejező napja volt. Ilyenkor a tanulók jelmezesen vonultak fel, és adományokat gyűjtöttek. A Balázs- és Gergely-napi köszöntés néhol biztosított járandósága volt a kántortanítóknak. A XVII–XVIII. századból már egy sor latin–magyar keveréknyelvű köszöntő maradt fenn, mert a tanítók és az iskolások gondosan leírták az adománygyűjtő énekeket emlékeztetőül.
Mindkét szokás színjátékos formában ment végbe. A gergelyjárás alkalmából az egyik ügyes fiú Gergely pápát személyesítette meg, mögötte haladtak a püspökök és a katonák. Az iskoláskorba lépő kicsinyeket arra buzdították, hogy lássanak ők is a tanuláshoz. A gergelyjárás legismertebb éneke ma is fennmaradt a nép emlékezetében, ez egyúttal már a tavasz beálltára is utal.
(Dömötör Tekla: Magyar népszokások)
*
Az iskolás gyermekek köszöntőinek, dramatikus játékainak külön időpontja Balázs-nap (február 3.) és Gergely-nap (március 12.). A XVII. század óta gyakran szólnak a feljegyzések a gergelyjárásról, balázsjárásról. A kettő közül a gergelyjárás szokása a régebbi és elterjedtebb, valaha egész Közép-Európában és Nyugat-Európában igen népszerű volt. E nap az iskola téli időszakának befejező napja volt, s egyben a mezőgazdasági munka egyik kezdő napjának is tekintették. Gergely pápát, az iskolák patrónusát püspöki ruhában személyesítették meg, az iskolások katonás rendben, néha lovon vonultak fel. Ezen a napon kirándulásokat is rendeztek. Gergely napi köszöntők a XVII–XVIII. századból is maradtak ránk. Ács Mihály énekeskönyvében (Zöngedöző mennyei kar. Lőcse, 1696.)* találjuk a „Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napja…” kezdetű köszöntő egyik legrégibb feljegyzését. Ma már leginkább csak Dunántúlon és palóc vidéken gyakorolják e szokást, azonban Erdélyben is ismerték. Dugonics írja a Példabeszédekben: „Szent Gergely vitézze ő: ezt az olyan vitézekrül mondgyák, kik erötlenek. Sz. Gergely napján régentén a kisdedek katonásdit játszottak és a' várost körül járták vagy lovon vagy némelyek gyalog. Villogtatták kardgyokat de senkit se vágtak.”
*
A karácsonyolást, vagyis a téli ünnepkört két, kissé későbbi, de egymáshoz hasonló szokás zárja be: a balázsjárás és a gergelyjárás.
A középkori diákok védszentje Szent Balázs volt. Február 3-án az ifjúság processzióval (ünnepélyes felvonulással, egyházi körmenettel).emlékezett meg róla. Az énekkel kísért tisztelgő felvonulás aztán a XVII. század során, főleg a diákok és a tanítómesterek bizonytalan társadalmi helyzete miatt fokozatosan adománygyűjtéssé alakult át, amint legrégibb balázsjárási emlékünk, az 1650-ben feljegyzett vers első szakasza beszámol róla:
Ma van Szent Balázs napja,
Rígiektől nekünk szokás hagyja
Czegeny diákoknak járni,
Házanként kerölni,
Asszonyoktól kéregetni.
(Bogdán István: Régi magyar mulatságok)
*
Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki. Legendáinak minden mozzanata – de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is – a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.
(Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium)
*
Balázs napját már legrégibb kalendáriumaink számon tartják: Népszerűségéről több középkori helynevünk:Szentbalázs (Somogy), Zalaszentbalázs, továbbá Kassa (1440, 1470, Erazmus társaságában), Szepeshely (Zipser Kapitel, Spišska Kapitula 1470), Csíkszentlélek (1510) szárnyasoltárai tanúskodnak. Nem tudjuk, milyen célt szolgált még a középkorban Szent Balázs barlangja a Balaton melletti Szentgyörgy-hegyen.
Balázs-oltára volt a győri (1346), csanádi (1456), veszprémi (1462) székesegyháznak, a kassai Erzsébet-templomnak (1487). Vadosfa egyik oltárának (1754) szintén Balázs a patrónusa. Vegyük ehhez még hozzá, hogy Balázs évszázadokon át legtörzsökösebb keresztneveink közé tartozik, ami a szent püspök pártfogásában való jámbor bizalmat is mutatja. Családnévként sok változatban él: Balázs, Balás, Balassa, Balcsa, Balcsó, Bacsó, Bachó, Bazsó, Balics, Baló, Balló, Balsa, Blaskó, Balczó, Balaskó. A keresztnevet értelmiségünk körében ismét népszerűvé tette Babits Mihály (Balázsolás) és József Attila (Altató) költeménye.
(Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium)
*
Február 3-án, pénteki napon van Szent Balázs ünnepe. Sokaknak már csak gyermekkori emlékük van róla, mert ugyan – mondja a kételkedés – megvédhet-e valakit a toroknyavalyától a kétkarú gyertya fényében osztott áldás? S kik így gondolkodnak anélkül, hogy érzéseiket közelebbről megfogalmaznák, leginkább a babonák vagy legjobb esetben a „ránk ragadt szokások” közé sorolják.
De vajon babonás-e a hívő, vagy csak egyszerű szokásnak tesz eleget, aki ezen a napon az oltár elé járul, s a hajdani szent püspök mennyei közbenjárásáért könyörög az arcába világító gyertyafényben?
Aki hívő a Balázs-gyertyák fényébe térdepel, még ha arra kérné is Szent Balázs közbenjárását, szíve legmélyén, legvégül mégse a „közvetlen csodára” számít. Annál szinte többet és mélyebbet remél: a szent közbenjárását Istennél. Legvégül tehát Istenre bízza kérését magát is. Igen, aki a Balázs-áldást magára veszi, Isten végső irgalmába vetett bizalmának adja tanújelét. Nem szokás és nem is babona, hanem Isten irgalmába vetett végső, s nagyon is felnőtt bizalmunk megvallására szép alkalom hát a szent ünnepén az oltárrács elé térdelnünk.
(Pilinszky János: Balázsolásra)
*
Kántálás
Ünnepek előestéjén (vagy ünnepi időszakokban) csoportosan házról házra járva elismételt éneklés, melynek során az ünnep gondolatkörét felidéző énekhez jókívánságok, gyakran köszöntők csatlakoznak. (Sokszor a köszöntő szokásokat is kántálásnak nevezik.) Zárt szerkezetű, strófás énekek, laza építkezésű gyermekdalos képletek és különböző fajta recitatív egyaránt előfordulnak. Az énekelt részekhez (melyekhez hangszerkíséret is járulhat) gyakran „rigmus” vagy prózai szövegek deklamálása kapcsolódik. A kántálások egyik fajtájában csak egyetlen ének és a rigmus mondható tipikusnak (advent, karácsony, újév, húsvét, Gergely-járás mai formája), a másikban egymás után többféle ének, szavalás vagy recitatív rendszerint együtt szerepel(Balázs-járás, vízkereszt), vagy még táncos jellegű, ill. ütempáros anyag is csatlakozik hozzá (pünkösdölő). A harmadik fajta éneket nem tartalmaz, hanem főhelyen állnak az ütempárnyi egységeket soroló vagy a recitatív szakaszok, melyeket egyes típusokban rövid refréndallam rendez (Luca, farsang, talalaj és sardó vasárnap, pünkösdölő egy része). Végül előfordul, hogy csak versrecitálás a kántálás anyaga (ostyahordás). Az énekek templomban is használt egyházi népénekek (advent, karácsony, az újéviek egy része, vízkereszt, pünkösd), vagy ott ismeretlen darabok: misztikus, sőt babonás elemeket tartalmazó vallásos énekek (karácsony körül, karácsonyi köszöntés), vagy az alkalmi diákköltészet termékei (újéviek egy része, húsvét, Balázs- és Gergely-járás).
/ Magyar Néprajzi Lexikon /
*
Szent Balázs (születési helye ismeretlen – meghalt 316. február 3-án) orvos és püspök volt az örmény Sivas városban (ma Törökországban fekszik). Életéről nagyon keveset tudni. Püspökké választása után visszavonult egy magányos hegyi barlangba, ahonnan imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott és gyógyította a közösséget. A legendák szerint vadállatok őrizték, háziállatok módjára engedelmeskedve neki. A keresztényüldözések idején kivégezték.
*
I. Gergely vagy Nagy Szent Gergely (latinul Gregorius Magnus), (kb. 540 – 604. március 12.) 64.-ként foglalhatta el apápai trónt a történelem során 590. szeptember 3-án. A középkor egyik legnagyobb hatású egyházi vezetője, akinek uralkodása alatt a népvándorlás zavarai közepette megerősödött a keresztény vallás. A nép pápája megreformálta a katolikus egyház felépítését, műveiben pedig hatással volt a világi társadalom felépítésének módozataira is.
*
A gregorián ének, vagy összefoglaló névvel gregoriánum (cantus gregorianus), a római egyház ősi egyszólamú, latin nyelvű, liturgikus éneke. Először a IX-X. században jegyezték le, szoros értelemben ezt a törzsanyagot nevezzük gregorián éneknek. Elnevezése Nagy Szent Gergely pápa (590-604) liturgiai és énekrendező tevékenységére utal
Ünnepi kalendárium
Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja
Február 2-án a római katolikus egyházban Szűz Mária „megtisztulását” ünneplik, azt az eseményt, amikor a mózesi törvény értelmében a Kisjézust bemutatta a templomban. A mai gyertyaszentelés és a gyertyás körmenet hagyománya már a 4. század óta él Rómában, szándékosan tették erre a napra, egy pogány szokást szorítottak ki vele. A szentelt gyertya már az ókeresztény kor óta Krisztus jelképe: magát felemészti, hogy másokat szolgálhasson. A régiek mindig tartottak otthon szentelt gyertyát, hitük szerint megvédte őket a villámlástól és a jégesőtől, sokféle betegséget gyógyítottak vele, elhárította a gonosz kísértését. Vihar idején is szentelt gyertyát gyújtottak, mire az elégett, a vihar is elmúlt fejük fölül (Somogyjád). A szentelt gyertya végigkíséri a hívő embert egész élete folyamán: hajdan szentelt gyertyát gyújtottak a még megkereszteletlen gyermek ágya fejénél, és ezt adtak a haldokló ember kezébe is.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja nevezetes időjárásjósló napunk is. Nemcsak faluhelyen, hanem a városlakók körében is tudnak a medvemeteorológiáról. Ezen a napon kijön a barlangjából, és ha meglátja az árnyékát (mert szép, napsütéses idő van), akkor még visszabújik, mivel szerinte messze van a tél vége. Ha viszont borús, téli idő van, akkor már kint marad: a rossz idő hamarosan elmúlik, és közel van a kitavaszodás. Szennában úgy mondják, ha gyertyaszentelőkor besüt a nap a szobába, várhatjuk, hogy még „befú a porzó”, negyven napig csúnya idő lesz. A gölleiek szerint Ha besüt a gyertyaszentülő, / akkor a szürödet vödd elü!” Egy másik mondás szerint: „Amig besüt a nap, addig bever a hó!”
A mesztegnyőiek, karádiak, bizeiek szerint gyertyaszentelőkor „már minden fa tövébe egy szál gyertya ég. Az már olyan meleg, hogy elolvad a hó a fának a tövébe. Valószínűleg egyik régi kalendáriumból származik a lábodiak ide vonatkozó mondókája:
„Gyertyaszentelőkor nincs vége a télnek,
dúdolását halljuk az északi szélnek.”
„Meleg tél, hideg tavasz,
gyümölcsfavirágra havaz.”
A kapolyi hagyomány szerint a jószágtartó gazdák ennek a napnak az időjárásához mérték a jószágok etetését. Ha napos idő volt, szűkebbre vették az adagot, mert még sokáig tart a tél; vigyázni kell, hogy az élelem kitartson tavaszig.
Február 3. Balázs napja: Balázsolás, Balázs-járás
Február 3-án, Szent Balázs püspök ünnepén a katolikusoknál régi szokás, hogy a pap a templomban szentelt gyertyával megáldja a jelenlévők torkát, hogy a torokfájás elkerülje őket. Néhol almát is szoktak szentelni, a torokfájósok ettek belőle egy szeletet, vagy a levágott héját parázsra tették, és megfüstölték beteg torkukat.
Szent Balázs a diákok patrónusa is, a középkortól századunk harmincas éveiig Somogyban is élt a Balázs-járás szokása. Tíz-tizenkét éves fiúk jártak házról házra, ünneplő ruhába öltöztek (öltözékükre fehér női alsóruhát húztak), fejükön koronaszerű, szalagos papírcsákó volt, egyikük püspöksüvegben magát Szent Balázst alakította, a többiek voltak a „vitézei”, kezükben fakarddal, csizmájukon sarkantyúval. Az adománygyűjtés céljából nyársat és vászontarisznyát vittek magukkal. Ezzel a régi, egyházi eredetű szokással tulajdonképpen diákokat toboroztak az iskolába, továbbá adományokat gyűjtöttek az iskola, a templom, s nem utolsósorban a tanító számára. (Hasonló jellegű a március 12-i Gergely-járás szokása.) A legtöbb helyen a következő éneket adják elő.
„Emlékezzünk Szent Balázsra, mert ma vagyon napja,
az Úrjézus akaratát általunk mutatja.
Örömet e háznak, asszonynak, urának,
hogy hirdessük és említsük, nékünk parancsolja.
Háziasszony, arra kérünk, légy szíves mihozzánk,
ne gondoljad, hogy mi azért hálákat ne adnánk.
Lásd, a nyársunk üres, a gyomrunk is éhes,
ne sajnáld a szalonnádat, nékünk jól megfizess.”
Az ének elmondása után az egyik „vitéz” felvágja a kardját a gerendáig, és így zárja le a köszöntőt: „Gazduram, most már nem tréfálok, adjanak vagy egy szál kolbászt vagy egy hasáb szalonnát, mint a kardom akkorát, különben levágom a gerendát!”
A balázsolás célja az volt, hogy az iskolás gyermekek mulatságához szükséges élelmiszereket és egy szál hangász (dudás vagy citerás) bérét gyűjtsék össze. Balázs püspök rendesen tizenketted magával ment, volt elöljárója, szekretáriusa, generálisa és más katonai rangban lévő tisztje le a káplárig. Valamennyi résztvevő elmondta a maga versét, mindegyik kért is, kapott is valamit. A balázsolás emléke is csak a Balaton nyugati részén maradt meg Zala és Somogy határterületén…
(Király Lajos: Februári jeles napok)
*
Magyar Katolikus Lexikon > G > Gergely-járás
Gergely-járás, Gergely-nap, gergelyezés: iskolás gyermekek köszöntő, adománygyűjtő dramatikus játéka március 12-én, Nagy Szt Gergely pápa napján. - IV. Gergely p. (827-44) rendelte el, hogy Elődje ünnepnapja az isk-s gyermekek sajátos ünnepe legyen. A ~ rendeltetése kezdetben az iskolások toborzása volt. A kk-ban a tanév téli és nyári félévre oszlott. A téli félév novemberben, a nyári márciusban kezdődött. Gergely p. napja volt a tanévkezdés időpontja. 1599: a →Ratio Studiorum a tanévkezdést őszre tette, de egyes isk-k (pl. Erdélyben) még a 19. sz. első felében is ragaszkodtak a hagyományos kk. tanévszerkezethez. A ~ iskolába toborzó funkciója idővel formálissá vált, adománygyűjtő (mendikáló), játékos jellege azonban megmaradt. - Az ünnepléshez tartozott, hogy a gyermekek játékból gyermekpüspököt és mellé 2 káplánt választottak. Különböző foglalkozások jelmezeit és jelvényeit magukra öltve elkísérték a gyermekpp-öt a tp-ba, kinek ott versbe szedett prédikációt kellett tartania. Ezután bejárták a várost, az isk-kezdést hirdetve énekszóval új növ-eket toboroztak, s az emberek megajándékozták őket. A ~ ném. nyelvter-en nagyon kedvelt szokás lett. - A ~ Mo-on is virágzott. Éneke az orsz. középső részén (Esztergom, Heves, Nógrád, Pest vm., Jászság): Szent Gergely doktornak - híres tanítónknak - az ő napján / régi szokás szerint - menjünk Isten szerint - iskolába. // Lám a madarak is - hogy szaporodjanak - majd megjőnek / a szép kikeletkor - sok szép énekszóval - zengedeznek. // Mert illyetén helyben - mint gyümölcsös kertben - a fiatal / nevelkednek ifjak - gyermekek jó fiak - Isten által.// Illy helyben királyok, - úrfiak, császárok - taníttatnak / a szegény árvák is - elhagyott fiak is - oktattatnak.// Ti is ezenképpen - jertek el nagy szépen iskolába / Holott szép tudományt - vegyetek adományt - üdvösségre.// - Szereplői nálunk: „Gergely katonái”, v. „szent Gergely vitézei”, rendszerint iskolás fiúgyermekek, akik Szt Gergely p. napján az isk-nak egykor tanulókat toboroztak, s maguknak, az isk-nak, az isk-mesternek adományokat gyűjtöttek. A csapat tagjai: pp., kapitány, deák, fullajtár, huszárok, valamint az adományokat gyűjtő, hordozó „szatyros” v.”nyársas” (nevét arról a nyársról kapta, melyre egykor az adományul kapott szalonnát, lepényt fölnyársalták). Öltözetük szerepüknek megfelelő: a pp-nek pp-süvegszerű, a többinek a régi huszárcsákóra emlékeztető fejrevaló. Fölszerelésükhöz tartozik a vitézi fakard, Göcsejben szines kendő is van a vállukon, talán az egykori kacagány jeleként. Dugonics följegyzése szerint egykor lovon jártak, „zászlóval, kardosan, szalagos süvegben toborozták az iskolától húzódozó gyermekeket. Tartásuk, mozgásuk, énekük is katonás. Bár a szokás nyugati eredetű, némi külön magyar színe is van: verseiben, énekeiben, s bizonyára a szerepek megjátszásában is egykori katonatoborzók emlékei élnek.” - A Ny-i országrészeken a ~ szokáselemei összekeveredtek a II. 3-i balázsolással, melynek célja a legrégibb, 1650 k. változata szerint szintén a diákok számára való adománygyűjtés. A szigetközi balázsolóknak 11 tagja, a pp-nek szekretariusa is van, s a katonáknak „gyenyerálisa, seborvosa, isterázsamestere”; a „fullér” kalamussal és kalamárissal jár, s a parasztnak kapa van a vállán. A kosaras adománygyűjtők között lányok is vannak. A legrégibb változatban lányt is kérnek a gazdasszonytól. - A ~ a →rekordáció egyik jellegzetes alkalma. Az újkorban az ev. isk-k is átvették játékos katonai toborzás jelleggel, de több helyen, így Brassóban a későbbi időkben máj. első napjára került át. Élt a hétfalusi ev. csángók körében is. Jellemző, hogy a kétajkú Ipolyszögön m-ul és szl-ul is gergelyeztek, aszerint, hogy milyen házhoz mentek be. - A ~sal kapcsolatos visszaélésekre 1274: a salzburgi zsin. figyelmeztetett. A ~ szokása az isk. évkezdet megváltozásával feledésbe merült, de a Mikulás-járásban, s Rómában az Ara Coeli-baz. karácsonyi gyermek-prédikációiban továbbél. Egyh. isk-kban, szem-okban is szokás volt →aprószentek napján (XII. 28.) a ~hoz hasonlóan a növ-ek közül egy napra teljes elöljáróságot választani. A ~ bizonyos elemei ma a →farsangban fedezhetők föl
Kiskalendárium - bővebben
Január - Boldogasszony hava
Január 1. — Újév, Kiskarácsony, a polgári év kezdőnapja.
Szokás:
- Újévi köszöntés,
- jósló, varázsló előírások és tilalmak pl.:
- az első látogató férfi legyen;
- a baromfievés tilalma;
- általános hiedelem, hogy ami ezen a napon történik valakivel, az ismétlődik egész esztendőben;
- bőség- és szerencsevarázslás: pl. aranyosvízben mosdás;
- férjjóslás, pl. amelyik lánynak a kocsonyacsontját először viszi el a kutya, az megy leghamarabb férjhez;
- időjárásjóslás, pl.:
- ha újév napján csillagos az ég, rövid lesz a tél;
- ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő.
Január 6. — Vízkereszt, Háromkirályok napja
A napkeleti bölcsekről és Jézusnak a Jordán vizében történt megkeresztelkedéséről emlékezik meg az egyház. A karácsonyi ünnepkör zárónapja, a farsang kezdőnapja.
Szokás:
- víz- és házszentelés;
- Háromkirályjárás;
- időjárásjóslás: a vízkereszti enyhe idő még nagy hideget jósol:
Ha vízkereszt vizet ereszt, ízikedet padra rekeszd!
Vízkereszt utáni második vasárnap a Kánai menyegző ünnepe, énekének előadása.
Január 17. - Remete Szent Antal napja
A háziállatok védszentjének ünnepe.
Szokás:
- Szent Antal tüze (orbánc) gyógyítása ráolvasással.
Január 18. - Piroska napja
- Időjárásjóslás:
Ha Piroska napján fagy, Negyven napig el nem hagy.
Január 21. -Ágnes napja
- Időjárásjóslás:
Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince.
Január 22. - Vince napja
-Időjárás- és termésjóslás (a napos idő Vince napján bőséges bortermést ígér):
Hogyha szépen fénylik Vince, Megtelik borral a pince.
Január 25. - Pál napja
Pálforduló: a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, s lett belőle Pál apostol;
Szokás:
- Jóslás tollas pogácsával, ún. pálpogácsával,
- időjárásjóslás: az e napi derült idő hosszan tartó hideg előjele;
- Pál napjához kapcsolódó regulák:
Ha Pál fordul köddel, az ember meghal döggel.
Pál fordulása, ha tiszta, Bőven terem mező, puszta,
Ha szeles, jön hadakozás, Ha ködös, embernek sírt ás,
Ha pedig esős vagy nedves, Lesz a kenyér igen kedves.
Február - Böjtelő hava
Február 2. - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja
Szűz Mária tisztulásának és Jézus templomi bemutatásának ünnepe.
Szokás:
- gyertyaszentelés, időjárásjóslás:
Gyertyaszentelőkor ha esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél.
Február 3. - Balázs napja
Szent Balázsnak, a torokbetegségek gyógyítójának ünnepe.
Szokás:
- Balázsáldás, balázsolás a katolikus templomban a torokbetegségek ellen;
- balázsjárás: adománygyűjtő, iskolába toborzó szokás, pl. az Emlékezzünk Szent Balázsról, hogy ma vagyon napja kezdetű énekkel.
Február 6. — Dorottya napja
- Időjárásjóslás: ha Dorottya napkor fagy, Julianna napra megenyhül az idő:
Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja.
Február 14. - Bálint napja
- A néphit szerint a verebek ezen a napon választanak maguknak párt, és ez a tavasz közeledtét jelzi.
Február 16. - Julianna napja
Ókeresztény vértanúk emléknapja.
- Időjárásjóslás: általában melegebbre fordul az idő, de néha Julianna megrázza a bundáját, azaz havazik.
Február 19. - Zsuzsanna (ótestamentumi nőalak) napja
Szokás:
- Zsuzsanna-játék: a bibliai történetet megelevenítő dramatikusjáték;
- időjárásjóslás: ha ezen a napon megszólal a pacsirta, közeledik a tavasz.
Február 22. - Üszögös Szent Péter
Szokás:
- Munkatilalom;
- időjárásjóslás: Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő.
Február 24. - Mátyás napja
Szokás:
- Termésjóslás;
- időjárásjóslás: az e napi enyhe idő fagyokat, a fagyos idő ellenben közeli felmelegedést jelent:
Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.
Farsang
Január 6-tól, vízkereszttől a húsvétvasárnapot megelőző negyvennapos böjt kezdetéig, hamvazószerdáig tartó, változó hosszúságú ünnepi periódus. A farsangi szokások fő ideje farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd (farsang utolsó három napja)
Szokás:
- köszöntő, pl. Hipp, hoppfarsang, Agyigó, agyigó fassang, fassang;
- maszkos,jelmezes játékok,jelenetek, felvonulások;
- misztériumjáték: dúsgazdagolás;
- vénlánycsúfoló szokások: tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás;
- táncmulatságok, pl.: citerabál, asszonyfarsang, batyus bál;
- hiedelmek: bőséges evéssel, ivással elősegíthető a következő év bősége.
Március - Böjtmás hava
Március 12. - Gergely napja
I. (Nagy) Gergely pápa (509-604), az iskola patrónusának ünnepe.
Szokás:
- Gergelyjárás: iskolás gyermekek adománygyűjtő, iskolába toborzó köszöntő vagy többszereplős, színjátékszerű szokása, pl. a Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján kezdetű énekkel;
- vető- és termésjósló nap;
- időjárással kapcsolatos szólás, ha ezen a napon még havazik:
„Megrázta még szakállát Gergely!"
Március 18. - Sándor napja
Szokás:
- névnapköszöntés;
- vetőnap: zab, árpa.
Balázsjárás - Balázs a diákok patrónusa
Balázs napjához (február 3.) kötődik a balázsjárás szokása, amely az iskolások ünnepe is volt. Ezen a napon a diákok házról házra jártak és élelmet, alamizsnát gyűjtöttek maguknak és a tanítónak, valamint hívták a még otthon lévő gyerekeket az iskolába. Ezért is nevezték őket Balázs vitézeinek.
„Balázs vitézei" (az iskoláskorú, fehérbe öltözött, fejükön koronaszerű csákót viselő kis legények) beköszöntek a házakhoz és daloltak, táncoltak. A háziak pedig megvendégelték őket, és adományokat küldtek (szalonnát, tojást, zsírt) a szegénysorban élő tanítójuknak.
Ugyan ez az adománygyűjtő szokás (Gergely-járás) kapcsolódik a március 12-i Gergely naphoz is.
Iskolánkban már hagyománnyá vált, hogy február elején ellátogatunk városunk óvodáiba, ahol alsó tagozatos tanítványaink „modernizált” műsorukkal felelevenítik a balázsolást. Ezzel invitáljuk a nagycsoportos óvodásokat az iskolába.
SZERKESZTETT MŰSOR
1.
Gyerekek! Hallottatok-e már Szent Balázsról? Tudjátok-e ki volt ő?
Róla szeretnék most mesélni.
Balázs püspöknek nagyon sok csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspököt gyakran üldözték. Ilyenkor egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. Madarak hordták néki az élelmet, és a vadállatok egy szívvel, egy lélekkel sereglettek hozzá. Addig el sem távoztak tőle, míg áldólag rájuk nem tette a kezét. Ha pedig valamelyik megbetegedett, tüstént őhozzá ment, és teljesen visszanyerte az egészségét.
A vidék ura egyszer vadászni küldte katonáit. Azok máshol hiába fáradoztak véletlenül Szent Balázs barlangjához jutottak, ahol nagy sereg vadállatot láttak álldogálni. Igen megdöbbentette őket, hogy semmiképpen nem tudják elejteni azokat, s jelentették uruknak. Az még több katonát küldött, s megparancsolta, hogy az összes kereszténnyel együtt vezessék elé Szent Balázst. Ott sem hagyták békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket.
2.
Szent Balázs a diákoknak egyik kedvelt védőszentje volt, napját fényesen megünnepelték. Innen ered a balázsjárás. Az iskolás gyermekek házról házra jártak. Adományt gyűjtöttek, iskolába toboroztak, köszöntőket mondtak. A perselybe összegyűjtött pénzt az iskola vagy a templom céljaira fordították, az ajándékképpen kapott tojást eladták, a szalonnát megették.
Hallgassátok most meg a mi Szent Balázs napi köszöntőnket!
3.
(csengőszó) Köszöntő
Adjon Isten jó napot! Én magam bent vagyok, hála az Istennek
A kint lévők pedig fáztukban remegnek.
Kik hát a kint lévők?
Szent Balázs köszöntők.
Régi bevett szokás szerint jöttünk énekelni.
Diáktörvényt nem akarjuk éppen félbe hagyni.
4.
Emlékezzetek! Ma van Balázs napja. Dobd el a bánatod az ágy alá! Mondjad heje-huja! Lám, mi nekünk jó kedvünk van. Semmivel mi nem törődünk, tanítóink intelmétől éppen ma nem félünk.
5.
Régi szokás ez mi nálunk, Balázst járni. Mindig egy kevés újsággal előállni.
Ma is ez a szándékunk, hogy kedvetekre tudjunk mi szolgálni.
Ezért eresszetek hát bemenni! Jancsit, Ferkót, Andrást, Miskát ábécét tanulni.
Szép mesterség a tanulás, és nagy haszon a szép írás.
Ezért eresszétek hát bemenni Jancsit, Ferkót, Tamást!
6. (Előlép a püspök.)
Balázs az én nevem, azt mindenki tudja. Aki a gyermekeket az iskolában oktatja és tanítja. Ősz hajam, szakállam mutat száz esztendőt, ennyi híján múltam tizenkét esztendős.
7. (diák a püspök mellé lép)
Püspök uram, mit akar? Talán valamit akar? Attól féltem, rettegtem, leharapja a fülem.
8. (püspök)
Állj mellém, diákom, az én személyemnek! Amit mestered parancsol, egyenesen tedd meg! Mert ha meg nem teszed, szigorúan megbüntetlek.
9. Ének
Í, í, í. Ez volt a régi módi!
Térdig érő szoknya volt,
Rövid ujjú rékli volt,
Í, í, í. Ez volt a régi módi!
Ó, ó, ó. A szalonna, kolbász jó!
Ha megtöltik nyársunkat
És a kis kosarunkat,
Ó, ó, ó. A szalonna, kolbász jó!
Ü, ü, ü. Lánynak illik a gyűrű,
Azt az ujjára húzza,
A legénynek úgy adja:
Ü, ü, ü. Lánynak illik a gyűrű!
De, de, de. Mi a diák ebédje?
Tudjuk, hogy leves, kása.
Soha szemed ne lássa!
De, de, de. Mi a diák ebédje?
Gé, gé, gé. A vénasszony gégéje!
Dirmeg, dörmög magába,
hogy nincs a csutorába.
Gé, gé, gé. A vénasszony gégéje!
Ká, ká, ká. A kolbászos káposzta!
Aki abból ehetik,
Arra egyet ihatik.
Ká, ká, ká. A kolbászos káposzta!
10.
Emlékezzünk Szent Balázsra, mert ma vagyon napja!
Örömöt ez óvoda minden csoportjára!
Hirdessük és említsük, ahogy parancsolja!
11. (nyársas balázsjáró)
Óvó nénik, arra kérünk, legyetek szívesek mi hozzánk, ne gondoljátok, hogy mi azért hálánkat ne adnánk!
Látjátok, a nyársunk üres! A gyomrunk is éhes. Ne sajnáljátok a szalonnát, nekünk jól megfizessetek!
12.
Hozzanak mi nekünk Ferencet! Hadd tördeljen velünk perecet!
13.
Hozzanak mi nekünk tizenkét szál kolbászt! Hadd fonjuk be vele az iskola kapuját!
14.
Mi már többet nem tréfálunk, ajándékot várunk! És ha azt ma kapunk bőven, tanítóstól, diákostól a szomszédba állunk.
15.
Hozzanak hát tojást, kolbászt, rakják a kosárba, hogy a mi nagy fáradságunk, ne legyen hiába! Hogy tovább mehessünk, mást is köszönthessünk, új örömet, vidám kedvet mindenütt hirdessünk!
16.
Emlékezzünk, hogy ma van Szent Balázsnak napja,
máskor is, hogy megérhessük, az Úr Isten adja!
Kérjük ajándékát, nyújtsa szent áldását:
mindnyájunktól távoztassa a torokfájását!
17.
Szent Balázs a torokfájás ellen nagy védelmünk.
Adjanak hát nyers szalonnát, óvó nénik nékünk.
18. (odalép a püspökhöz)
Adj hát, püspök urunk, Balázs áldást a torokfájás ellen! Ezáltal ments meg bennünket és az óvoda népét a gyötrelmekkel szemben!
19. (püspök)
Az Úr Isten nyújtsa szent áldását, mindnyájunkról távoztassa a torkunk fájását! Áldásom rátok!
Halljam diákok! Mondjátok el az ábécét!
20. Ének
A, a, a,
Ma vagyon Balázs napja.
Melyben minden diáknak
lábai farsangolnak.
A, a, a,
ma vagyon Balázs napja.
Bé-bé-bé,
Iskolába menjünk bé,
szüleink örömére,
tanítóink kedvére!
Bé-bé-bé,
iskolába menjünk bé!
Dé-dé-dé,
Húzd rá Énekes Máté!
De jó volna bőgősnek,
akárhogyan zörögne,
dé-dé-dé,
húzd rá Énekes Máté!
Ku-ku-ku,
a kakas kukuriku.
Szeretném a taréját,
jó metélttel a nyakát.
Ku-ku-ku,
többé nem kukurikul!
Vé-zé-zsé,
Már egyszer végezzük bé!
Szent Balázs tiszteletét,
áldjuk az óvoda népét!
Vé-zé-zsé,
már egyszer végezzük bé!
21.
Van-e hát az óvodában, kis csapatunkba való gyermek?
Álljon a sorunkba, jöjjön iskolába, nem bánja meg!
22.
A számolást, az írást, az ábécét, tanulni jó mesterség.
Megtanuljuk még idővel mi is a diák szót,
három tízig megolvasni a csicseri borsót.
23.
Minket is tanítónk sok jóra oktatott. Azért küldött,
hogy minden henyélőt, iskola kerülőt összeszedjünk.
24.
Nosza, azért óvó néni, eressze eljönni, Ferkót, Gyurit, Jánost, Tamást ábécét tanulni!
25.
Hogyha nem adhattok mi nékünk diákot óvodátokból, papírosra valót adjatok adományként javatokból!
26.
Adja Isten, hogy több Balázs napját megérhessünk, erővel, egészséggel eltölthessük! Szívünkből kívánjuk!
Kivonulás énekszóval. A, a, a, ma vagyon Balázs napja ...