Műsorok:

Farsangi műsor

A/ Népi farsang – népdalokat, mondókákat énekelünk a játék és a táncház mellett
B/ Városi farsang – megzenésített verseket is énekelünk a játék és a táncház mellett

Lehet a kétféle műsort vegyíteni is természetesen. Mindkét változatban fölhasználjuk a farsang kellékeit, szokásait, csak a népiesnél a néphagyományokra építünk döntően.

A farsangi időszak jellegét adó szokások, játékok:

Vadles, vadetetés, madárles, madáretetés, medvetáncoltatás, Nap-köszöntés, Nap-csalogatás, télkergetés, téltemetés, kiszézés (kiszebáb készítése, majd kidobása az ablakon, vagy kivitele a határba, majd levetkőztetése és elégetése, vagy vízbedobása), tavaszhívás, tavaszcsalogatás, villőzés (zöldág, zöld ágak behozatala, vagy hordozása az utcán), "télmúlató mulatságok", tréfák, mókázások, ugratások, ügyességi vetélkedők, párválasztó társasjátékok lányok s fiúk között, éneklés, zenélés, táncvigasság, jelmezkészítés, álarcosbál, állatalakoskodás, varázslatok (Bajűző varázslat az álarcos alakoskodás és a kiszézés révén: a hideg tél, a betegségek, a gonosz, az ördög, minden rossz elűzése a jelmezekkel való megjelenítésük révén; Termékenységvarázslat a villőzés révén).

A farsang a vízkereszttől (január 6.) a változó időpontra eső húshagyókeddig s a másnapi hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. (A farsang végeztével kezdődik a testi s lelki megtisztulásra is hivatott negyven napos nagyböjt, amely hamvazószerdától húsvét vasárnapig, Jézus feltámadásának napjáig tart, és amely során nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbeeső hat vasárnap nem böjti nap.)

A kisze – kice, kiszőce valójában böjti leves, de a cudar tél jelképe lett: a kisze vagy cibere jellegzetes böjti étel volt: savanyú gyümölcs vagy korpaleves, erjesztett gabonalé. Ezt a böjt alatt már nagyon megunták, és már meg akartak tőle szabadulni. A leányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy – a kiszét jelképező – szalmabábut, és dalokat énekelve a folyópartig vagy a tóig vitték, majd ott levetették ruháit, és csupasz vázát beledobták a vízbe.

A villő valójában zöld ág, rendszerint fűzfaág, mely a tavasz, a megújuló Természet jelképe. A tavaszt zöldág formájában hozzák be a faluba a kiszebábut vízbe dobó, netán elégető lányok. A folyóparton villőt: barkát, zöldellő vagy virágzó ágat vágnak, és azt énekelve, "villőzve" végigviszik a falun. A zöldágjárás egyébként virágvasárnapi szokás is, de ma már inkább a gyermekek játéka húsvétvasárnap vagy pünkösdkor. A megújult földet jelképező zöld ágat (a villőt) a templomban meg is szentelik.

A Farsangi műsor a Vidám téli műsorhoz hasonló lehet, de jóval több benne a tánc. Egyeztetünk az óvónőkkel: ha kell, igazodunk az álarcosbálhoz, vagy eljátsszuk az állatok farsangját, megjelenítve az ő mozgásukat. Ütőhangszerekkel csörömpölve elénekelhetjük a Paff, a bűvös sárkány-t, mert úgyis többen ősgyíknak öltöznek. Pár mókás dalt előadunk, mint a Hány lába van az egérnek kezdetűt, amibe jól be lehet vonni a gyerekeket. Óvodazenekart alakítunk, majd nagy táncvigassággal csapunk. Néptáncházat tartunk élő zenére – a kiscsoportosok is remekül ropják a csárdást! A keretjáték úgy kezdődik, hogy kilovagolunk és lovasszánazunk játékból az erdőbe, igazi állatvédőkként viszünk eleséget a kis állatoknak a vadetetőbe és a madáretetőkbe, hogy legyen nekik is karácsonyuk.

A játékot én vezetem, gitárt használva és citerát – a segítőm egy hegedűs, néptáncos hölgy. Egész népzenekari felállásban is tudunk farsangi bált tartani: hegedű, brácsa, nagybőgő, citera, gitár.

Először is varázsolunk jó időt, hogy ne dideregjenek az erdei, mezei állatok. Naphívogató játék, daltanulás: elmutogatunk és tapsolva kísérünk két könnyen megtanulható dalt (a rosszat nem szabad megidézni, kimondani, kívánni, tehát nem helyes az, hogy a "ludaim megfagynak" – ehelyett jót kívánunk minden állatnak, ezért úgy énekeljük, hogy "az állatok meg ne fagyjanak" – máskor lehet úgy, hogy "a gyerekek", vagy "a magyarok", vagy "a jó lelkek" – lásd a Magyar lélek című hanglemezt):

Nyisd ki Isten kis kapudat!

Nyisd ki Isten kis kapudat,
Hadd láthassam szép napodat,
Süss fel Nap, fényes Nap,
Kertek alatt az állatok
Meg ne fagyjanak!

Süss ki napocska!

Süss ki napocska!
Itt anyád, itt apád,
Sót törünk, borsot törünk,
Tökkel harangozunk!

Gyűjtünk a konyhában zöldséghulladékokat (kitaláljuk, hogy anyuka miket szokott hámozni főzéskor), és mindent kosárba rakunk, fonnyadtabb káposztalevelekkel s almacsutkákkal együtt. Összegyűjtjük a madárkáknak a különféle magokat (kitaláljuk milyen magokat adhatunk a madarainknak és kik laknak a magyar kertekben s a természetben. Kiválasztunk egy fiút, aki ostorával vezeti a lovasszánt, fölrakjuk a kosarakat a szánra, majd mindannyian lóra pattanunk, és kilovagolunk az erdőbe, kísérve a szánt, megetetni a vadakat. A lovaglást először megtanuljuk: lépés, ügetés, vágta, kantárszár használata, ló irányítása, megállítása, nyerítés, a lovacska dicsérése… Elmondjuk a Hóc-hóc, katona-mondókát, és a Paripám, csodaszép pejkó című Weöres Sándor-versre lovagolunk, amit én éneklek, majd a gyerekek is éneklik az elejét: "Paripám csodaszép pejkó, Ide lép, odalép, hejhó!" Gyía, gyía! – így biztatjuk a paripánkat, közben a gyerekek ütemre ugrálnak, lovagolnak, s hangosan énekelnek – ezt nagyon élvezik mindig, mindenhol.
Kiszórjuk a vadetetőben az állatoknak szánt eleségeket, teszünk a madáretetőkbe magokat, majd elmegyünk messzebb, fölmászunk a fákra fagyöngyért, csipkebogyót és galagonyát gyűjtünk, meg tobozokat, majd elbújunk a fenyők mögé s messzelátóval figyeljük, hogy milyen állatok merészkednek elő. Amikor a kis állatok jól laktak, odalopakodunk a közelükbe, s énekelünk nekik és zenélünk, megalakítva az óvodazenekart az ütőhangszerekkel, ritmusbotokkal.

Óvodazenekar

Hull a hó, hull a hó… – elmutogatjuk éneklés közben a három versszakot, mint állatvédők…
Vuk – egy versszakot el is fütyülünk, és itt is megintjük a vadászt: ne bántsa az állatokat!
Száncsengő – itt a csilingelő hangszeresek előre állnak, a kopp-koppnál dobogunk
Haragosi – az első versszakot lassan, majd egyre gyorsabban mondjuk, s helyben futunk
Olvadás – "Csipp-csepp, egy csepp – öt csepp meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz"– mókás számtanóra: mutatjuk kézzel a számokat, a jégcsapot és a csepergést, egyre gyorsulva.
Hány lába van az egérnek? – folytatjuk énekelve a mókás számtanórát: az egér, a madár, a háromlábú asztal, a bogár s még a százlábú lábait is megszámoljuk (tíz, húsz….száz: ennyi…
Micimackó – itt az ütős zenekar mindent belead s az énekkar: Hull a hó és hózik, zik-zik...
Paff, a bűvös sárkány – az ismétlést hangosan együtt énekeljük s tapsolunk vagy ütőfázunk
A Csengőszó és még más közkeletű téli dalok is szerepelhetnek.
Állatkerti útmutató – minden versszak végén hangosan lalázunk együtt, és egy versszakot megtanulhatunk, pl. a Mars bele a cseresznyébe kezdetűt, amit egyre lassabban mondunk el, a végén pedig megtréfálom őket, mert nagyon gyorsan játszom s dalolom – ügyes gyerekek pár versszakot el is játszhatnak.

Néhány hagyományos óvodás verset, dalt is előadhatunk közösen, ha egy-két csoportban tanulták: Jön a tavasz, megy a tél; Itt a farsang; Elmúlott a rövid farsang; Háp, háp,háp – ebben a kacsákat, a malacokat, a bocikat és a kakast eljátsszuk a mozgásukat s a hangjukat utánozva. Gólyát utánozva ügyességi játék lehet: egy lábon állunk és karunkkal szállunk, majd egy lábon előre hajolva szállunk. A Gólya viszi a fiát című dal közben ketten visznek egy harmadikat, összefogott kezükre ültetve, vagy egy gyermek vesz a hátára egy másikat, előre fogva a lábát. Mackót utánozva ugrándozhatunk úgy, hogy amit énekelünk, úgy mozgunk, nagyok eközben ugrálókötelezhetnek is!

Mackó, mackó ugorjál!

Mackó, mackó ugorjál,
Seregjél és forogjál,
Mackó, mackó ugorj be,
Forogj, tapsolj, guggolj le,
Tartsd föl a kezedet,
Tedd szét a lábadat,
Érintsd a földet,
Ugorj ki!

A zenekar utolsó száma után, miután megénekeltettük a kis vadállatokat, következik a tánc: először megtáncoltatjuk a mackót, dűlöngélve utánozva: Brumm-brumm Brúnó…, majd kezdődik az óvodabál.

Óvodabál – Táncház – Néptáncvigasság.

Csárdásozunk: egy leány, egy legény – párt találunk mindenkinek, majd egy-egy dalra egy-egy táncot járunk, engem utánoznak a gyerekek: még a kiscsoportosok is tudják és nagyon élvezik. Van forgatós tánc is, a lányok kedvence, és van legényes tánc, csapásos, persze a lányok is táncolják. 20 percig szoktunk táncolni, de sokszor még tovább, mert nem akarják abbahagyni a gyerekek, így van úgy, hogy a 45-50 perces foglalkozás egyórásra nyúlik. Megtanuljuk közben azt is, hogy kéri föl a legény a leányt táncra (A fiú hozzálép, rámosolyog, nyújtja kezét, s kérdi: szabad egy táncra? A leány is nyújtja kezét, kicsit leguggol s mondja: szabad! Ekkor a legény megforgatja egyszer a leányt, s kezdődhet a tánc. A legvégén pedig úgy köszöni meg a legény a táncot, hogy erős karjaival fölemeli magasra a leányt derekánál fogva, majd megpuszilják egymást – ez a csúcspontja a játéknak, ilyenkor ragyognak sokan, főleg a lányok az örömtől, és nevetnek, kacagnak.

A népies farsangolás során megtanuljuk, elmondjuk a kiszéző és a villőző mondókákat, varázsigéket – űzve a betegségeket hozó, vacogtató, hideg, sötét telet s hívogatva az egészséget, meleget hozó, napsugaras, fényes tavaszt. Érdemes előre kiszebábut készíteni és zöldágakat szerezni, fehér szalagokkal földíszíteni. A táncmulatsághoz használt mondókákat hangosan, egyszerre kiáltjuk, miközben körbe, vagy kígyózva haladunk, ütemre lépkedve – vagy életszerűbb módon, mókásan játsszuk el a varázsolásokat.

Kice, vice villő

Kice, vice villő,
Gyüjjön rád a himlő.
Behoztuk a zöldágat,
Kivisszük a kice-vicét,
Kice, vice villő,
Gyüjjön rád a himlő.
Határainkat a jégeső el ne verje!
Kice, vice villő,
Gyüjjön rád a himlő!

Haj, ki kisze, haj!

Haj, ki kisze, haj! Gyűjj be sódar, gömböce!
Haj, ki kisze, haj! Gyűjj be sódar, gömböce!
Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget!
Haj, ki kisze haj! Gyűjj be sódar, gömböce! (népi télűző mondóka)

Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!
Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!
Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget!
Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap! (a mondóka nyomán: Szendrey M. E.)

Ég a kisze

Ég a kisze, lánggal ég,
Bodor füstje felszáll,
Tavaszodik, kék az ég,
Meleg a napsugár.
Mire füstje eloszlik,
A hideg köd szétfoszlik,
Egész kitavaszodik.

A, a, a, a farsangi napokban (részlet)

A, a, a, a farsangi napokban,
A farsangi napokban,
Leszünk mi is vígabban,
A, a, a, a farsangi napokban!

A, a, a, a farsangi diákok,.
A farsangi diákok,
Piros nadrágban járnak,
A, a, a, a farsangi napokban.

Ha, ha, ha, itt a farsang dereka,
Leánynak kell szép ruha,
Férjhez menne, ihaha,
Ha, ha, ha, itt a farsang dereka.

Ü, ü, ü. Lánynak illik a gyűrű,
Azt az ujjára húzza,
A legénynek úgy adja:
Ü, ü, ü. Lánynak illik a gyűrű!

De, de, de. Mi a diák ebédje?
Tudjuk, hogy leves, kása.
Soha szemed ne lássa!
De, de, de. Mi a diák ebédje?

A, a, a, ma vagyon Balázs napja.
Melyben minden diáknak
Lábai farsangolnak.
A, a, a, ma vagyon Balázs napja. 

Bé-bé-bé, iskolába menjünk bé,
Szüleink örömére,
Tanítóink kedvére!
Bé-bé-bé, iskolába menjünk bé!

Áll a farsang áll a bál, lakodalom erre jár

Áll a farsang áll a bál,
Lakodalom erre jár,
Elől megy a násznagy,
Utána a várnagy,
Három marék denevér,
S ötven pici kisegér.

Farsangoló

Elegünk van már a télből,
Hóból, fagyból, hideg szélből,
Jöttünk vígan maskarában,
Télbosszantó maszkabálba!

Szóljon zene síppal,dobbal,
Fusson a tél vándorbottal!
Jöjjön tavasz hívó szóra,
Házunk előtt nyíljon rózsa!

Aki itt van, mind erre vár,
Kezdődjék már a karnevál!

Farsangi versike

Összegyűltünk farsangolni,
Vidám táncot járni;
Elmondtuk a mondókánkat,
Tessék most mulatni!

Zeneszóra, énekszóra
Ki-ki fogja párját,
Kettőt jobbra, kettőt balra,
Járjuk el a csárdást!

Utoljára annyit mondok:
Maradjanak el a gondok!
Most egy nagyot kiáltok:
Jó mulatást kívánok!

Farsang van (népi mondóka)

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban.
Fergeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

Álljon a bál, amíg állhat,
nyaggassuk a citeránkat.
Körbe-körbe, csak vidáman!
Maszk nélkül, meg maskarában.

Pálfalvi Nándor: Farsang

Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!

Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell!

Sarkady Sándor: Farsang

Fruskák, Zsuzskák, Dorottyák,
Járják a bolondját:
Dínomdánom, vigalom –
Nincs a táncra tilalom!

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot:
Takarodjon el a tél –
Örvendezzen, aki él!

Sarkady Sándor: Kikiáltó (az előző vers 2. szakasza)

Maskarások, bolondok,
Rázzátok a kolompot!
Takarodjon el a tél!
Örvendezzen, aki él!

Mondóka

Elmúlt a farsang el, el, el,
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem,
Én táncoltam, te meg nem.

Elmúlott a rövid farsang / Baranya megyei mondóka — zene: Kodály Zoltán /

Elmúlott a rövid farsang, de mi azt nem bánjuk,
sirassák a lányok itthonmaradások,
kiknek a nagy méreg miatt ráncos az orcájok.

Elmúlott a rövid farsang

A keretjáték végén, miután a legények fölkapták s így megköszönték a táncot a leányoknak, még egyszer lóra pattanunk,s hazavágtatunk az oviba, egyre gyorsulva kiáltva: Paripám, csodaszép…., gyía, gyía, gyí, te paci, gyí, te paci… – leugrunk a lóról s szépen elbúcsúzunk.

A leginkább bevált énekelhető táncdalaink – minden dalra mást táncolunk: Hopp, Juliska; Télen nagyon hideg van; Komáromi kisleány; Hej, Dunáról fúj a szél; Hull a szilva a fáról; Zöld erdőben a tücsök; Szélről legeljetek; Még azt mondják, nem illik (ez a legényes tánc); Kis kece lányom (ez a lányforgatós tánc); Szervusz, kedves barátom; Elvesztettem zsebkendőmet; Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt; Badacsonyi szőlőhegyen; Érik a szőlő.

Körjátékot, körtáncot is szoktunk táncolni, de a vonatozó, kígyózó táncok a kedveltebbek, ez szokott sokszor lenni a befejező móka.
(Tekeredik a kígyó; Kis, kis kígyó; Tekeredik a kígyó, tekereg a fára; Kőketánc; Sétálunk, egy kis dombra…; Aki nem lép egyszerre; Megy a vonat Kanizsára; Bújj-bújj zöld ág; Haj, ki kisze, haj!). Választunk ilyenkor egy vonatot húzó mozdonyvezetőt.

A tekergős, kígyós játék szövege (ezután jön a sétálós, lecsücsülős, majd a menetelős, lábdobbantós dal, aztán a csihuhús, vonatos, aztán a bújós, macskaelfogós játék, legvégül a kiszeűző, tavaszhívó varázsmondóka):

Kígyózó táncdalok

Tekeredik a kígyó,
Rétes akar lenni,
Tekeredik a rétes,
Kígyó akar lenni!

Kis, kis kígyó, tekeredj a fára,
Kis,kis kígyó, tekeredj a fáról!

Tekeredik a kígyó,
Tekereg a fára,
Addig-addig tekereg,
Míg leesik a sárba.

Kőketánc, kőketánc,
Kikerekítem, bekerekítem,
Kőketánc.

Haj, ki kisze, haj!

Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!
Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!
Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget!
Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!

Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!
Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!

Ezt a mondókát elkiáltjuk sokszor, ez a farsang csúcspontja – ezzel a tavaszvarázslattal záródik a játék. Ezután – ha beleegyeznek az óvónők – kinyitjuk az ablakot s kidobjuk a kiszebábút s véle a cudar telet. Később el is lehet égetni az udvaron a kiszét.

A fölhasználható táncos dalok címeit és a dalszövegek egy részét ide kattintva is megtekintheti.

Csujogatások – megtanulunk pár csujogatást is, egy-egy sort megismételnek a gyerekek – ti ti ti ti ti ti tá – egyik lábukkal dobbantva az ütemre, új sornál másik lábukkal. A versszakok végén hangosan csujogatunk, hujjogatunk: "Hujj-jujj-jujj-jujj-jú-jú!" – ti ti ti ti tá tá.

Aki nem tud táncolni,
Menjen haza aludni!
Lám én tudok táncolni,
Itt maradok mulatni!

Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja, mint emez,
Édes lábam jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!

Ez a kicsi mulatság
Tartana, míg a világ!
Három éjjel, három nap,
Kimulatom magamat!

Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy!
Túrót ettem, puliszkát,
Attól nőttem ekkorát!

Három éjjel, három nap
Nem elég a lábamnak.
Bárcsak ez az éjszaka
Szent-György napig tartana,

Elmúlt farsang, itt hagyott,
A lányoknak bút hagyott,
De énnékem nem hagyott,
Mer' én mindig víg vagyok,

Járd ki lábam, járd ki most,
Nem parancsol senki most!
S az én lábam kijárja,
mert az szokott a táncra.

Ide lábam ne tova,
Ne idegen faluba.
Mert idegen faluba,
Nincs ilyen jó muzsika.

Zurgó dió, mogyoró,
az a leányoknak jó,
Kert tetején döglött ló,
az a legényeknek jó!

Aki réám haragszik,
egyen békát tavaszig,
tavasz után egeret,
míg a szeme kimered!

Kicsi nékem ez a ház,
Kirugom az oldalát,
Ha kirúgom, berúgom,
Mégis megcsináltatom.

Fiúk:
* Szembe rózsám, ha szeretsz, ha nem szeretsz, elmehetsz!
* Ördög bújjék beléje, válogat a legénybe'!
* Ez a lábam ez, ez, ez, jobban járja, mint emez,
* Járd ki lábam, járd ki most, nem parancsol senki most!
* Mit ér az a ráncos szoknya, ha a kislány tipe-topa!

Lányok:
* Csípd meg bolha a férfit, hadd ugráljon egy kicsit!
* Ördög bújjék magába, mit válogat a lányba?
* Mit ér az a pörge kalap, ha a legény csak egy falat!
* Sárgarépa, kender mag, Jaj, de huncut legény vagy.

Az oldal tetejére