Húsvéti műsor – óvodás keretjáték
A húsvét előtti és utáni hétre ajánlva. Közös, zenés, táncos játék a gyerekekkel. A játékvezető: egy énekes tanárbácsi – gitárral, citerával, síppal, dobbal – nádi hegedűvel. Közreműködik egy hegedűs vagy egy nagybőgős népzenész társam.
Köszöntjük a gyerekeket, majd elmondjuk, mi célból érkeztünk közéjük: egy vidám, zenés húsvéti játékot és táncos bált tartani. Megkérdezzük tőlük, hogy hogyan ünneplik meg a húsvétot, hogyan készülnek a lányok és a fiúk. Egyházi szellemiségű óvodában összefoglaljuk a húsvéti ünnepkör eseményeit is és megidézzük a Názáreti Jézus Krisztus tanítását.
Napköszöntés, Napüdvözlet
Először is varázsolunk jó időt, hogy ne dideregjenek az erdei, mezei állatok. Naphívogató játék, daltanulás: elmutogatunk és tapsolva kísérünk két könnyen megtanulható dalt (a rosszat nem szabad megidézni, kimondani, kívánni, tehát nem helyes az, hogy a „ludaim megfagynak” – ehelyett jót kívánunk minden állatnak, ezért úgy énekeljük, hogy „az állatkák meg ne fagyjanak” – máskor lehet úgy, hogy „a gyerekek”, vagy „a magyarok”, vagy „a jó lelkek”):
Süss fel Nap!
Nyisd ki Isten kis kapudat!
Nyisd ki Isten kis kapudat,
Hadd láthassam szép napodat,
Süss fel Nap, fényes Nap,
Kertek alatt az állatkák
Meg ne fagyjanak!
Süss ki napocska!
Süss ki napocska!
Itt anyád, itt apád,
Sót törünk, borsot törünk,
Tökkel harangozunk!
Kilovaglás a mezőre – nyuszitojások keresése
Kilovagolunk játékból a mezőre – megkeresni a nyuszitojásokat és meglesni a nyulacskákat.
A lovaglást először megtanuljuk: lépés, ügetés, vágta, kantárszár használata, ló irányítása, megállítása, nyerítés, a lovacska dicsérése… Elmondok egy lovacskás verset, elismételjük együtt:
Fut, szalad a Pejkó
Fut, szalad a Pejkó,
Kergeti a Ferkó,
Ne kergesd te Ferkó,
Elszalad a Pejkó.
Elmondjuk a Hóc-hóc, katona-mondókát, mindannyian lóra pattanunk és a Paripám, csodaszép pejkó című Weöres Sándor-versre lovagolunk, amit én éneklek, majd a gyerekek is éneklik az elejét: „Paripám csodaszép pejkó, Ide lép, odalép, hejhó!” Gyía, gyía! – így biztatjuk a paripánkat, közben a gyerekek ütemre ugrálnak, lovagolnak, s hangosan énekelnek – ezt nagyon élvezik mindig, mindenhol.
Megkeressük a nyuszitojásokat a bokrok alján (előre elrejtett hímes tojásokat – melyek lehetnek fából, csokiból is – néhány kiválasztott gyermek megkeres az udvaron, vagy a teremben. Segíthetünk nekik, mi felnőttek: hideg-meleg-langyos…..
Óvodazenekar – óvodai énekkar – óvodaszínház
A kis állatoknak – nyusziknak, bárányoknak – kedveskedünk kint a mezőn: odalopakodunk a közelükbe, szavalunk, énekelünk nekik és zenélünk is, megalakítva az óvodazenekart az ütőhangszerekkel, ritmusbotokkal.
Először elmondunk pár húsvéti verset, a gyerekek is jelentkezhetnek önálló előadással, és csoportosan is.
Egy nyuszi a réten
Egy nyuszi a réten, hoppeli-hopp,
Zellert szedett éppen, hoppeli-hopp,
Szedett hozzá répát, hoppeli-hopp,
Meg egy kis káposztát, hoppeli-hopp,
Örömében ugrott, hoppeli-hopp,
Meg egyet szaltozott, hoppeli-hopp.
Fölmászott a nyúl a fára
Fölmászott a nyúl a fára,
Csizmát húzott a lábára.
Kalapot tett a fejére,
Ne süssön a nap szemébe.
Nyuszi, nyuszi, nyulacskám
Nyuszi, nyuszi, nyulacskám,
Ne félj tőlem, nincs puskám,
Van ám nékem egyebem,
Zöld káposztalevelem.
Kerekecske, dombocska
Kerekecske, dombocska,
Ott szalad a nyulacska,
Erre szalad, itt megáll,
Ott egy körutat csinál,
Ide bújik, ide be,
Kicsi gyerek kezébe.
Nyuszi fülét hegyezi
Nyuszi fülét hegyezi,
Nagy bajuszát pödöri,
Répát eszik ropp, ropp, ropp,
Nagyot ugrik hopp, hopp, hopp.
(Ennek a mondókának közkedvelt a megjelenítése – a végén ütemre ugrándozva megfordulunk)
Húsvéti dalok éneklése, elmutogatása, eljátszása, eltapsolása, elzenélése (pár dalt együtt zenélünk a gyerekekkel, megalakítva az óvodazenekarunkat: ütős hangszerekkel, ritmusbotokkal, akár két építőkockával is remekül tudják a gyerekek a dalok ütemét ütni, dobolni).
A következő dalokat énekeljük és el is mutogatjuk, eljátsszuk. Kiválaszthatunk néhány ügyes kislányt és legényt, akik mellém állva, a többi gyerek felé fordulva mutatják a többinek mit kell utánozniuk.
Nyuszi ül a fűben
Nyuszi ül a fűben,
Ülve szundikálva,
Nyuszi talán beteg vagy,
Hogy már nem is ugorhatsz.
Nyuszi hopp! Nyuszi hopp!
Máris egyet elkapott!
Nyuszi Gyuszi
Nyuszi Gyuszi fekszik árokban,
Bojtos, hosszú füle van,
Kicsi piros szeme van.
Idenéz, odanéz, szétpislant.
Parton ül a két nyúl
Parton ül a két nyúl, kis nyúl, nagy nyúl,
Parton ül a két nyúl, kis nyúl, nagy nyúl.
Ugrabugrál, lyukba bujkál,
bukfencet hány, fűbe turkál,
Itt nyúl, ott nyúl, kis nyúl, nagy nyúl.
Tapsi füle szétáll, vígan sétál,
Tapsi füle szétáll, vígan sétál.
Ugrabugrál, lyukba bujkál,
bukfencet hány, fűbe turkál,
Erdőn réten, vígan sétál.
Hová mész te kisnyulacska?
Hová mész te kisnyulacska?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:
az erdőbe.
Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:
vesszőcskéért.
Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:
kertecskének.
Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:
virágoknak.
Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber:
jó Anyámnak.
A következő népköltést egyszer elénekeljük együtt, majd lehet kérdés-felelet formában két csoportnak énekelnie, például a lányok a kérdezők, fiúk a válaszadók.
Hol jártál báránykám? - népköltés
- Hol jártál báránykám?
- Zöld mezőben, asszonykám!
- Mit ettél, báránykám?
- Édes füvet, asszonykám.
- Mit ittál, báránykám?
- Forrásvizet, asszonykám.
- Ki vert meg, báránykám?
- Szomszédlegény, asszonykám!
- Sírtál- e báránykám?
- Sírtam biz én, asszonykám!
- Hogy sírtál, báránykám?
- Ehem-behem, asszonykám!
Erdő szélén házikó – ezt a dalt el is mutogathatjuk, de legjobb hogy ha eljátsszák a gyerekek: választunk egy nyuszit (kislányt), egy vadászt és egy nagyapót (egy-egy legényt), valamint néhány gyermek házat formál egymás magasba emelt kezét fogva és még egy kéményt is választhatunk. A nyuszi messzebb megy a háztól és leguggol, és elkezd ugrálva a ház felé menekülni az őt puskával kergető vadász elől. A házhoz érve bekopog: „Kérlek segíts én rajtam! A vadász a nyomomban!” A nagyapó behúzza a házba, mondván neki: „Gyere nyuszi, sose félj! Megleszünk itt kettecskén!” – és megölelik egymást. A nyuszi és a nagyapó persze megtanulja előre a mondókáját.
Erdő szélén házikó (házikót rajzolunk a kezünkkel)
Ablakában nagyapó (mutatjuk, mintha kinézne az ablakon az öreg)
Lám egy nyuszi ott robog (kezünkkel a nyuszi futását imitáljuk)
Az ajtaján bekopog (kopogunk)
Kérlek segíts én rajtam (két tenyerünket összetesszük, és az arcunk egyik, illetve másik oldalához tesszük felváltva)
A vadász a nyomomban (puskát formálunk a kezünkből)
Gyere nyuszi sose félj (hívogató mozdulatot teszünk a kezünkkel)
Megleszünk itt kettecskén! (A babát magunkhoz öleljük)
Erdő szélén házikó
Erdő szélén házikó,
Ablakában nagyanyó,
Lám egy nyuszi ott robog,
Az ajtaján bekopog,
Kérlek, segíts énrajtam!
A vadász a nyomomban!
Gyere nyuszi, sose félj!
Megleszünk mi kettecskén
Benn a bárány, kinn a farkas – kergetős körjáték
Benn a bárány, kinn a farkas
Benn a bárány, kinn a farkas,
Hízik a bárány, szárad a farkas,
Szabad vásár mindennek:
gazdagnak és szegénynek.
(A gyerekek körbeállnak, egymás kezét fogva. Valaki a kör közepén áll, ő a bárány, valaki a körön kívül, ő a farkas. "Szabad vásár"-nál a kör kezeket felemelve kaput nyit. Ekkor a farkas kergetni kezdi a bárányt. A bárány ki-be menekülhet a farkas elől. "Hízik a bárány"-nál a kört alkotók leengedik a kezüket. A farkas nem mehet át a bezárt kapukon. Ha a farkas és a bárány külön rekedtek, akkor várniuk kell a következő kapunyitásra. Ezeket a sorokat mindaddig ismétlik, amíg meg nem fogja a farkas a bárányt.) Úgyis lehet, hogy a körben állók a bárányt átengedik, a farkas előtt mindig lecsapják karjukat. Közben a dal ütemére is emelgethetik karjukat. Játék közben mondogathatják ezt a verset is:
Bent a bárány, kint a farkas.
Fuss el innen, lompos farkas.
Fuss!
Locsolkodó versek – közösen is mondunk, sőt párat énekelünk is egyszerű dallamra (a fiúkat külön lehet itt szerepeltetni: egyénileg és csoportosan is)
Locsolkodó versikék – némelyik énekelve is
Zöld erdőben jártam,
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?
*
Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.
Én kis kertészlegény vagyok
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsa
El akar hervadni.
Szabad megöntözni?
*
Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál,
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak: illatozzál! /népköltés/
*
Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három!
*
Úgy viruljanak a lányok,
Mint a szép kis tulipánok.
Szívemből ezt kívánom,
Hímes tojást elvárom!
Néphagyományápolás – húsvéti népi szokások
Komatálküldés (mátkatálküldés)
A húsvét utáni fehérvasárnaphoz kötődő szokás, célja a barátságkötés, megkötött barátság megpecsételése ajándékcserével. A megkötött barátság a későbbi kapcsolatok, például a keresztkomaság alapjául szolgál. A barátságot (leány leánnyal, legény legénnyel) kötni kívánó fiatalok szüleik, hozzátartozóik segítségével ajándékot gyűjtenek, például húsvéti ételeket, koszorú alakú kalácsot, tojást, sonkát, süteményeket és szeszes italokat tálra helyeznek, azt kendővel letakarják, és személyesen vagy küldönccel eljuttatják a kiszemelt lánynak, legénynek. Az ajándékot verses mondókával adják át:
Komatálat hoztam
Komatálat hoztam,
Föl is aranyoztam.
Koma küldi komának,
Koma váltsa magának.
Komatál – másik változat
Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának.
Ha a tálat elfogadják, a vivőt leültetik, megkínálják, majd a tálban saját ajándékokat küldenek vissza a kezdeményezőnek, akkor a komaság (mátkaság) megpecsételődött.
Villőzés
Villőzni húsvétkor is szokás, nemcsak farsangkor. A kisze (kice) a tél jelképe, mint banya-bábu, a villő pedig a tavasz jelképe, hírnöke, mint zöldág, rendszerint fűzfaág – fehér szalagokkal, esetleg kifúrt, üres tojásokkal földíszítve. Megmutatjuk a gyerekeknek, hogy a villő az egy zöldellő ág, egy zöld leveles fűzfaág például vagy barkaszár. És ezzel a villővel köszöntjük a tavaszt, integetve vele neki.
Kice, vice – villő
Kice, vice – villő,
Gyüjjön rád a himlő.
Behoztuk a zöldágat,
Kivisszük a kice-vicét,
Kice, vice – villő,
Gyüjjön rád a himlő.
Határainkat a jégeső el ne verje!
Kice, vice – villő,
Gyüjjön rád a himlő!
Haj, villő!
Kijé, kijé ez a ház?
A jámbor emberé.
Benne van egy vetett ágy,
az mellett ringó bölcső,
Haj, villő!
Falu vígín selyemsátor,
Haj villő!
Jaj, de piros a mező,
de nem az ibolyától,
hanem a rózsától.
Haj, villő!
Falu vígin selyemsátor,
Haj, villő!
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat – párválasztó játék
E játékban a Bújj, bújj, zöld ág című dalunkat eredeti alakjában tanuljuk meg, amelyet el is játszunk, és amelyben mindig csak egy fiú bújik egyszerre, aki megkerüli az első pár fiútagját, visszamegy a párjához, s megtáncoltatja, majd fölemeli a lányt, a végén pedig megpuszilják egymást. Igen közkedvelt, bevált e játék. Általában 8-10 pár áll egymás mögé, a többi nézi és énekli a dalt tapsolva. A szövege:
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat
Bújj-bújj zöld ág,
Zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu,
Csak bújjatok rajta.
Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem váradat, váradat.
Szita-szita péntek,
Szerelem csütörtök,
Pap-szerda.
Ennek a kacagtató játéknak a végén persze el lehet játszani a szokásos macskafogós bújós játékot, a közismert szöveggel, így mindenki játszik a kígyózó játékban (Bújj, bújj, zöld ág!). Lehet két-három kaput is csinálni az óvónénikkel. Az Anyatermészet újjáéledésével éled az egymás iránti vonzalom is a nemek között, így a szerelem évszakát a gyerekeknek már fontos megjeleníteni, hogy szokják meg a Természet rendjét, az Élet törvényeihez igazodva fejlődjenek, érjenek ifjúvá. Ebben segít a Tavaszköszöntő vers is, dalolva, amelyben férjhez adunk minden lányt mókásan, sorrendben: a szőkéket, a feketéket, a barnákat s végül a maradékot, a vörösöket (sokszor ez a feladat valamely óvónénire jut).
Kedvelt körjáték a gyönyörű dal éneklése közben a Beültettem kis kertemet a tavasszal című is. Elénekelhetjük Weöres Sándor: Tavaszköszöntő című versét is.
Néptáncvigasság, táncház – páros csárdás és kígyózó táncok
A játék utolsó része a néptáncvigasság, táncház, amelyben csárdásoznak a legények a leányokkal. Mindenki párban táncol, a legkisebbek is ügyesen táncolnak és élvezik. A végén egymásba kapaszkodva tekerednek egy vagy több kígyót alkotva a gyerekek, egy-egy úttörővel az élen. Választunk ilyenkor egy vonatot húzó úttörő mozdonyvezetőt.
A leginkább bevált énekelhető táncdalaink – minden dalra mást táncolunk: Hopp, Juliska; Télen nagyon hideg van; Komáromi kisleány; Hej, Dunáról fúj a szél; Hull a szilva a fáról; Zöld erdőben a tücsök; Szélről legeljetek; Még azt mondják, nem illik (ez a legényes tánc); Kis kece lányom (ez a lányforgatós tánc); Szervusz, kedves barátom; Elvesztettem zsebkendőmet; Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt; Badacsonyi szőlőhegyen; Érik a szőlő.
Csujogatások – megtanulunk pár csujogatást is, egy-egy sort megismételnek a gyerekek – ti ti ti ti ti ti tá – egyik lábukkal dobbantva az ütemre, új sornál másik lábukkal. A versszakok végén hangosan csujogatunk, hujjogatunk: „Hujj-jujj-jujj-jujj-jú-jú!” – ti ti ti ti tá tá.
Aki nem tud táncolni,
Menjen haza aludni!
Lám én tudok táncolni,
Itt maradok mulatni!
Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja, mint emez,
Édes lábam jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!
Ez a kicsi mulatság
Tartana, míg a világ!
Három éjjel, három nap,
Kimulatom magamat!
Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy!
Túrót ettem, puliszkát,
Attól nőttem ekkorát!
Körjátékot, körtáncot is szoktunk táncolni, de a vonatozó, kígyózó táncok a kedveltebbek, ez szokott sokszor lenni a befejező móka.
(Tekeredik a kígyó; Kis, kis kígyó; Tekeredik a kígyó, tekereg a fára; Kőketánc; Sétálunk, egy kis dombra…; Aki nem lép egyszerre; Megy a vonat Kanizsára; Bújj-bújj zöld ág; Haj, ki kisze, haj!).
A tekergős, kígyós játék szövege (ezután jön a sétálós, lecsücsülős, majd a menetelős, lábdobbantós dal; aztán a csihuhús, vonatos; aztán a bújós, macskaelfogós játék; legvégül a kiszeűző, tavaszhívó varázsmondóka):
Kígyózó táncdalok
Tekeredik a kígyó,
Rétes akar lenni,
Tekeredik a rétes,
Kígyó akar lenni!
Kis, kis kígyó, tekeredj a fára,
Kis,kis kígyó, tekeredj a fáról!
Tekeredik a kígyó,
Tekereg a fára,
Addig-addig tekereg,
Míg leesik a sárba.
Kőketánc, kőketánc,
Kikerekítem, bekerekítem,
Kőketánc.
Haj, ki kisze, haj!
Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!
Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!
Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget!
Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!
Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!
Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!
A játék befejezése – A húsvéti játék legvégén persze szép locsolkodó versikét szavalhatnak a legények, megöntözhetik a leányokat, akik az előre elkészített hímes tojásokkal megjutalmazhatják őket.
Szöveggyűjtemény – versek, mondókák, ünnepkör
E húsvét ünnepnek második reggelén
tudják azt már maguk, mért jöttem ide én.
Hamar hát előmbe, százszorszép leányok,
piros rózsavízem hadd öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok,
emlékül néhány szép piros tojást kapok.
/Sepsiszentgyörgy/
Ákom- bákom, berkenye;
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot. /nk./
-
Megérkeztem, itt vagyok,
rózsavízzel locsolok.
Aki ügyes kisgyerek,
katonásan tiszteleg.
És mielőtt hazatér,
locsolásért tojást kér. /nk./
-
Rózsafának a tövéből
rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány,
akit meglocsoltam.
Drága kislány, gyöngyvirágom
ma van húsvét napja,
meglocsollak, mosolyogjál,
mint egy piros rózsa! /nk./
-
Húsvét napján korán keltem,
ünneplőbe felöltöztem.
Rózsavízzel elindultam,
e kis házba bekopogtam.
Üdvözlöm a ház lakóit,
keresek egy kislányt itt,
rózsavízzel locsolkodom,
piros tojást elfogadom. /nk/
-
Kelj fel kislány, kelj fel
aranyos ágyadból,
adjál egy pár tojást
aranyos ládádból.
Itt van a szagos víz,
meglocsollak véle,
a húsvétnak
emlékezetére. /nk./
Húsvét második napján:
Korán reggel útra keltem,
se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
láttam sok- sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
hogy öntözzem, alig vártam. /Palotay Gyöngyvér/
-
E háznak van egy rózsája,
A rózsának egy bimbója,
Én a rózsát megöntözöm,
A tojáskát megköszönöm. /nk./
-
Kelj fel párnáidból szép
ibolya virág!
Nézz ki az ablakon,
milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen
az éj harmatával,
teljék a tarisznya
szép hímes tojással. /nk./
-
Húsvétnapi kertész vagyok,
kislányokat locsolgatok.
A kölnitől felfrissülnek,
illatától megszépülnek
Hímes tojást, tudom, kapok,
boldog húsvétot kívánok! /nk./
Húsvéti locsoló versek
Kinyílt az ibolya húsvét hajnalára,
Csepegjél, rózsavíz erre a kislányra.
Rózsavíztől, majd meglátod, szép es ügyes leszel,
Ugye, kislány, a zsebembe piros tojást teszel.
Kinyílott az aranyeső
Én voltam ma a legelső,
aki kora reggel
locsolkodni kelt fel
Minden szőke, barna lány,
Mint a piros tulipán
Virulva-viruljon
Rózsapermet hulljon.
Íme, itt a kölni
Szabad-e locsolni?
Itt a húsvét, eljött végre
A szép lányok örömére
Mert a lányok szép virágok
Illatos víz illik rájuk
Ne fuss hát el, szép virágom,
Locsolónak csók jár, három!
Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál!
Húsvét másodnapján régi szokás szerint
Fogadják szívesen az öntözőlegényt.
Én a legénységhez igen kicsi vagyok,
De öntözőlegénynek mégis csak felcsapok.
Minden esztendőben ilyenkor itt vagyok
Ha a locsolásért piros tojást kapok.
Jó reggelt, jó reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam, piros tojást láttam
Bárány húzta rengő kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom!
Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa.
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjönne,
Akkor az a kicsi lány jaj de nagyot nőne!
Ákom-bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
Én kicsike vagyok,
A fogaim nagyok.
Adjanak egy kalácsot,
Hogy harapjak nagyot!
Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág;
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával.
Teljék a tarisnya szép, piros tojással!
Húsvét másodnapján az jutott eszembe,
Egy üveg rózsavizet vettem a kezembe.
Elindultam vele lányokat locsolni,
Lányokat locsolni, piros tojást szedni.
Adjatok hát lányok, ha nem sajnáljátok,
Hogyha sajnáljátok,
licskes-lucskos legyen a szoknyátok
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.
Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámadásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.
Én még kicsi vagyok,
Verset ezért nem is tudok,
De majd jönnek a nagyok,
Aztán majd mondanak azok.
Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.
E szép ajtón bekopogék,
Ha nem bánják, locsolkodnék
Öntök asszonyt lányával,
Várok tojást párjával.
Ha pedig sajnáljátok,
Mindjárt porrá áztok,
Mert kölni helyett
Vizet öntök rátok!
Rigmust mondok,
Tojást várok,
Ha nem adnak,
Odébb állok.
E szép házba nyitottam,
Nefelejcset találtam,
Nem hagyhatom hervadni,
Meg szabad-e locsolni?
Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!
Ó, tavasszal újult ékes liliomok,
Öntözésre méltó gyönyörű virágok!
Már eljött az idő, hogy megújuljatok,
A Szentlélek Isten szálljon tireátok.
No, ti cimboráim, csuporra, vederre,
Adjuk meg a lánynak a tisztet reggelre!
Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak,
Adjon egy pár hímest,
Szívből kívánom, kegyelem magának!
Szép lányokat kergetek,
Az én kölnim permetez.
Jó dolog a locsolás!
Ide a piros tojást!
Itt vagyok,
Friss vagyok,
Máris sorba állok!
Csak egy kicsit meglocsollak,
Aztán odébb állok.
Húsvét másnapját
örömmel köszöntjük,
Ha tojást nem adnak,
Mindnyájat leöntjük.
Íme itt a kölni!
Szabad-e locsolni?
Adjon a jó Isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.
Harangoznak húsvétra,
Leszakadt a tyúklétra:
Kezdődik a locsolás,
Nekem is jut egy tojás.
Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Ha nem tetszik komának,
Küldje vissza komának.
Komatálat hoztam,
Meg is aranyoztam.
Koma küldte komának,
Ha nem veszi magának,
Küldje vissza komának!
Úgy viruljanak a lányok,
Mint a szép kis tulipánok.
Szívemből ezt kívánom,
Hímes tojást elvárom
Fésűs Éva: Húsvét
Bokrok alján
piros tojást leltem,
azt mesélik,
nyuszi járt a kertben.
Megkérdeztem
mind az ibolyákat,
rám nevettek:
ilyet sose láttak!
Azt se bánom,
ha tavaszi tréfa,
bárhogy történt,
minden olyan szép ma!
Hajnalhangú
madarak üzennek,
csengő réten
barikák születtek.
szellő fuvolázik,
illeg- billeg
lilaruhás jácint.
Vendég is jön,
mosdik már a macska,
zöld szemében
aranysugaracska.
Drégely László: Három nyuszi
Kis kút, nagy kút,közte út fut.
Rajta három
tapsifüles
Szamárháton
Kukutyinba
igyekszik-
Hol a zabot
kihegyezik.
Végh György: Kleofás a didergő kis tojás
Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm- bamm dáridom.
Megvette egy nyuszika,
Nyuszi- lány volt: Zsuzsika
Bimm- bamm dáridom.
Megkérdezte Zsuzsika:
”Kell- e neked szép ruha?”
Bimm- bamm dáridom.
”Persze mondta a tojás-,
fázik ám a Kleofás!”
Bimm- bamm dáridom!
Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika::
Bimm- bamm dáridom.
Nem fázik már a tojás:
a zöldbundás Kleofás!
Bimm- bamm dáridom!
Osváth Erzsébet: Házi állatkert
/ részlet/
Mak- mak!
Tapsifüles a nevem.
A káposztát kedvelem.
Fülem hosszú, farkam rövid,
talpam földet alig ér, alig ér.
Úgy száguldok, mint a szél,
mint a szél.
Takáts Gyula: Kilenc nyúl
Milyen bokor?
Kökénybokor.
Mint a fehér virágcsokor.
Körülötte
zöld vetésbe,
fénylő smaragdszín búzába
kilenc nyúl fut
karikába.
Végh György: A nyuszi füle
Ha rászáll a fülemüle:
a nyuszi füle
eldűl-e?
Hogy eldűl-e
a nyuszi füle,
Ha rászáll a fülemüle,
egyedül-e
fülemüle
tudja, más senki kívüle
nem látta, hogy eldűl-e
a nyuszi füle,
Ha rászáll a fülemüle!
Török Zsófi: Nyuszigond
Három nyuszi tojást pingál,
Egyik kéket piros pöttyel,
másik sárgát fehér körrel…
a harmadik sírdogál:
több festéket nem talál.
Kettő nyuszi nevet rajta:
- A tojással mit is kezdek?
Valamennyi színtelen lesz!
Rántottának sütheted!
Nem kapsz tőlünk színeket!
Ám parancsot ad az erdő:
- Piros bogyót fakassz cserje!
Ezüst port hints, lenge lepke,
sárga lisztet, virág kelyhe,
kék könnyet sírj, patak cseppje!
Fest nyuszink már, s egy veréb
megdicséri- Jaj, de szép!
Fazekas Anna: Hímes tojás
Húsvét előtt házról-házra,
kasba, szakajtóba,
tojást szedtem, megfizettem:
egy tojás- egy nóta.
Ángyikámtól, bátyáméktól
harminchármat kaptam,
alig győztem hazavinni
füles kosaramban.
Pirkadattól alkonyatig
violaszín, sárga
virágokat festegettem
húsvéti tojásra.
Egyik hímes, tulipánnal,
rozmaringgal ékes,
másikon meg gerlicepár,
lágy viasztól fényes.
Húsvét hétfőn hét határból
jöttek öntözködni:
- Szagos vízért piros tojást
adsz-e húgom, Örzsi?
Minden legény kalapjába
egy- egy tojást tettem,
de a legszebbiket
kötőmbe rejtettem.
Piros szív van arra festve,
s két madárka, páros!
Gyere vissza érte kedves
galambocskám, János!
Felelgetők
Kormos István: Szaladós vers
- Honnan szaladsz, nyulacska?
- Mezőről.
- Miért szaladsz a mezőről?
- Kergetnek.
- Kit kergetnek, nyulacska?
- Vadászok.
- Ugyan mivel kergetnek?
- Puskával.
- Mit akarnak tőled?
- Meglőni.
- Hova szaladsz előlük?
- Erdőbe.
- Mit csinálsz az erdőbe?
- Elbújok.
- Szaladj gyorsan nyulacska!
- Szaladok! Itt ugyan nem maradok!
Hol jártál báránykám- népköltés
- Hol jártál báránykám
- Zöld mezőben, asszonykám!
- Mit ettél, báránykám?
- Édes füvet asszonykám.
- Mit ittál, báránykám?
- Forrásvizet asszonykám.
- Ki vert meg, báránykám?
- Szomszédlegény asszonykám!
- Sírtál- e báránykám?
- Sírtam biz én, asszonykám!
- Hogy sírtál, báránykám?
- Ehem- behem asszonykám!
Hová mégy te… népköltés
Hová mégy te, kis nyulacska?
Ingyom- bingyom táliber, tutáliber,
máliber, az erdőbe.
Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom- bingyom táliber, tutáliber,
máliber kertecskének.
Minek néked az a kert?
Ingyom- bingyom, táliber, tutáliber,
máliber, virágoknak.
Fecske Csaba: Báránykám
/részlet/
Hold ha kel az égen
aranyszőrű báránykám
aludj aludj szépen
gyöngycsillagok árnyán
megetetlek holnap
aranyszőrű báránykám
tenyerembe foglak
szomorú kis árvám
szomjadat én oltom
aranyszőrű báránykám
hogyha megszomjazol
lombok hűsén várj rám
farkasnak nem adlak
aranyszőrű báránykám
ha elvesztenélek
bizony mindig bánnám.
Népköltés
Bidres- bodros bárány,
szalag van a hátán.
A nyakában csengő,
vezetgeti Gergő.
Úgy sétál a bárány,
mint egy kiskirálylány,
kényeskedő fajta,
új ruha van rajta.
Ő meg a királyfi.
S kincse királysága:
Kicsi báránykája.
Verses mese
Trencsényi W. Imre: Kicsi fehér bárány
Egyszer volt, hol nem volt,
volt egy kicsi bárány,
a jászola: aranyjászol,
gazdája: királylány.
Selyemszalag a nyakán,
aranycsengő rajta,
aranyhajú királylány
őrzi, simogatja.
Minden reggel kitereli,
hazahozza este,
selyemréten selyemfűvel
kezéből etette.
Egyszer aztán mi történt
kint a selyemréten?
A szomszéd király fia
arra sétált éppen.
- Selyemréten, selyemszőrű
kicsi fehér bárány,
add nekem a barikádat,
te szomszéd királylány!
Adok érte két szekérrel
aranyat, ezüstöt,
ezüstnyelű habverőt,
aranyból kisüstöt.
- Nem adom a barikámat,
te szomszéd királyfi,
akármit is igér érte
akárki, akárki.
- Selyemréten selyemszőrű
kicsi fehér bárány,
osztozzunk meg akkor rajta,
te szomszéd királylány!
- Jó lesz. Jó lesz, királyfi,
osztozzunk meg rajta.
Simogassuk együtt ketten,
te jobbra, én balra!
Selyemréten selyemszőrű
kicsi fehér bárány,
azóta is együtt őrzi
királyfi, királylány.
Húsvéti népi mondókák
Szavalólegény:
Kivirradt a tavasz ma húsvét napjára,
Új életet öltött ismét fel magára.
Én is e szent napon örömöt hirdetek,
Mert Jézus feltámadt! Ezen örvendjetek!
Már régen szokás minden kereszténynek
Örvendeznie e napon ifjúnak, vénnek.
Én is köszöntöm hát ezen szép napunkat.
Források tisztulnak,
Termőfák virulnak,
virágoznak.
Szép lánykák vidulnak,
vigadoznak.
A legények mind:
Szépen kérem az apját,
de még jobban az anyját,
adja ki a lányát,
hadd locsoljam a haját,
mint a pünkösdi rózsát.
Anya: Lányok, előbújni! Itt vannak a locsolók.
Ének: Cifra palota, Zöld az ablaka, Gyere ki, te tubarózsa, Vár a viola!
1. legény:
Jó reggelt, jó reggelt, (öntöz)
kedves liliomszál,
megöntözlek rózsavízzel,
hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
bárány húzta rengő kocsin
mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
hol a tojás, piros tojás,
tarisznyámba várom.
Anya: A tojást párosával adjátok ám, nehogy sánta legyen a feleségük!
1. leány: Tessék, itt a piros tojás. Rózsát is írtam rá!
Legény: Köszönöm szívességed!
Anya: No fiam, te ide bármikor betérhetsz, mert piros tojást kaptál.
Szívesen látott vendég vagy itt nálunk.
2. legény:
Ma jöttem egy tojásért,
Holnap jövök leányáért.
Ha nem adnak tojáskát,
Ülü vigye tyúkocskát!
2. leány: Tessék, festett tojást adok!
Anya: Hadd lám, milyen színű tojást kaptál? Na, biztatnak, zöld tojást
kaptál!
3. legény:
Ákom-bákom berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.
Anya: No keresztfiam, neked én adok kék tojást, hiszen rokonunk vagy.
Igyekezz te is a rokonságot összetartani, bajban, gondban segíteni.
3. legény: Köszönöm szépen keresztanyám! Jó tanácsát megfogadom,
rokonaimat soha meg nem bántom. Az idősebbjit tisztelem, a fiatalabbjait jó
tanácsokkal én is ellátom.
4. legény:
Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam.
Drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja,
meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa.
3. leány: Tessék, itt a festett tojás.
4. legény: Köszönöm!
3. legény: No, te sárga tojást kaptál, tudod-e mit jelent?
4. legény: Tudom, kiadták az utamat.
Anya: Ne szomorkodj, majd a szomszédban piros tojást kapsz.
Mind a legények:
Úgy virágozzatok, mint a szép almafák,
Úgy virítsatok, mint a szép ciprusfák.
3. legény: Áldja meg magukat Jézus az ő jobbján, szívemből kívánom!
Komatálküldés (mátkatálküldés)
A húsvét utáni fehérvasárnaphoz kötődő szokás, célja a barátságkötés, megkötött barátság megpecsételése ajándékcserével. A megkötött barátság a későbbi kapcsolatok, például a keresztkomaság alapjául szolgál. A barátságot (leány leánnyal, legény legénnyel) kötni kívánó fiatalok szüleik, hozzátartozóik segítségével ajándékot gyűjtenek, például húsvéti ételeket, koszorú alakú kalácsot, tojást, sonkát, süteményeket és szeszes italokat tálra helyeznek, azt kendővel letakarják, és személyesen vagy küldönccel eljuttatják a kiszemelt lánynak, legénynek. Az ajándékot verses mondókával adják át:
Komatálat hoztam,
Föl is aranyoztam.
Koma küldi komának,
Koma váltsa magának.
Ha a tálat elfogadják, a vivőt leültetik, megkínálják, majd a tálban saját ajándékokat küldenek vissza a kezdeményezőnek, akkor a komaság (mátkaság) megpecsételődött.
Zöldághordás (zöldágjárás)
A zöldághordás vagy zöldágjárás a tavasz megjöttét köszöntő énekes, táncos, esetenként dramatikus játékkal járó felvonulás, melyet húsvétkor, pünkösdkor (vagy virágvasárnap) szokás játszani. Lényege a falun való felvonulás zöld ágakkal vagy virágokkal. Leányok és legények együtt járták a falut. Ketten kaput formáltak a karjukkal, a többiek átbújtak alatta, közben énekeltek. A játék szövege attól függően, hogy mikor járták, húsvéti, illetve pünkösdi szövegelemeket tartalmazott. Gyermekjáték-változatai többnyire sem időhöz, sem helyhez nincsenek kötve. A nagylányok, illetve lányok és legények a falu végén sorakoznak, páronként kezet fognak, kezükben friss zöld ággal. A sor végén a két legnagyobb lány tartja a kaput. A sor két vége felelgetve énekli a „Bújj, bújj, zöld ág…” kezdetű dalt, közben átbújnak a kapun. A „Jöjj átal…” kezdetű strófát ugyancsak váltakozva mondják. A refrén az ünnepre utal:
Ma vagyon, ma vagyon
Piros pünkösd napja,
Holnap lesz, holnap lesz
a második napja …
A májusfa állítása – a természet újjászületésének szimbóluma, Európában az egyik legelterjedtebb szokása az ifjúságnak. Egyaránt tükrözi a természet ciklikus változásaihoz fűződő mágikus elképzeléseket, és a naptári év vallásos mozzanatait. A májusfa állításának napja magyar nyelvterületen május elseje, de májusfát állítanak pünkösdkor is (néhol húsvétkor is szokás zöld fát állítani).
Egyes vidékeken a május elsején állított fát pünkösdkor bontották le hagyományos játékokkal egybekötve: fára mászás, májusfa-kitáncolás.
A májusfa sudár, törzsén gallyaitól megtisztított, hegyén lombos fa vagy szép növésű ág. A fát a legények éjszaka vágták ki az erdőn, és reggelre felállították a lányos házak elé, mindenki a maga szeretője háza elé. Számos helyen a templom elé magasabb fát állítottak, a lányos házak udvarát pedig kisebb fa díszítette. A kivágott fát feldíszítették (szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, tojással), majd a lányos ház kapuja előtt beásták a földbe. Erdélyben sok helyen ki is faragják.
A fa díszítése és nagysága számos találgatásra adott okot: kinek állítottak nagyobb fát, ki kinek udvarol stb. Az is megtörtént, hogy valakinek a fáját a haragosa reggelre elcsúfította.
A fa bontása nyilvános játék, verseny vagy ünnep keretében történt, kimuzsikálják, kitáncolják a fát, vagy zöld ágakba öltözött alakoskodók váltságpénzt gyűjtenek sorra járva a falu házait.
A tavaszi ünnepkör jeles napjait a kikeleti megújulás színesíti. Az emberek életében ezek az ünnepek a természeti szépségek mellett reményt ébresztenek a jövő iránt.
A húsvét heti jeles napok:
Virágvasárnap- ez az ünnep előtti vasárnap. A biblia szerint Jézus ekkor vonult be szamárháton Jeruzsálembe. A nép és a gyerekek pálmaágakat, virágokat hintettek elé, innen az elnevezése.
Nagyhét- a húsvétot megelőző időszakot nevezzük így, melynek napjai: nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat.
A csütörtök Jézus szenvedésének kezdete, e napon vett búcsút a jeruzsálemi Getsemáne-kertben tanítványitól- utolsó vacsora. Ekkor szólalnak meg utoljára a templomi harangok, csengők. ”A harangok Rómába mennek.” Ez a csend egészen nagyszombatig tart, a Feltámadásig, amikor minden harang egyszerre szólal meg.
Nagypéntek- Jézus kereszthalálának napja, a böjt, gyász ideje. A hívő emberek ekkor szigorú böjtöt tartanak, imádkoznak, elkészítik Jézus Szent Sírjának mását, énekes passió- játékkal emlékeznek halálára.
Nagyszombaton- jellegzetes szertartás a tűzszentelés- a gyertyákat, Krisztus jelképét a megszentelt tűz lángjával gyújtják meg. A Biblia szerint készülnek Jézus feltámadására, harangzúgás közepette kezdődnek a feltámadási körmenetek, Jézus feltámadásának napja.
Húsvétvasárnap- örömünnep. Véget ér a böjt, a hívők kosárba tett étkeket; sonkát, tojást, kalácsot, bort visznek a templomba, ahol a pap megszenteli és családi körben elfogyasztják a megáldott ételt, így emlékezve az utolsó vacsorára.
Húsvéthétfő- jellemző szokás a húsvéti locsolkodás, melynek alapja a víz tisztító erejébe vetett hit. A néphagyományok sok jellegzetes szokása érvényesül e napon. Húsvéti hímes tojás, bárány, barkaág, nyúl, mint ünnepi jelképek élnek még ma is.
Napjainkban- mint a tavasz első hírnökeinek egyikével- szívesen díszítjük barkával, tavaszi virágokkal ilyentájt lakásunkat, tojást festünk a locsolkodóknak, húsvéti kalács sül a vendégek számára és ajándékot veszünk, főleg gyermekeinknek.
A kicsi gyerekek közül sokan ”hisznek a csodában” még, és úgy tudják, hogy a nyuszi hozza az ajándékokat- amit főleg szabadban, kertben, bokrok tövében készített fészekben, kosárkában helyezünk el.
A tojáshozó nyuszi német közvetítéssel vált hagyománnyá nálunk. Népszerűségét a múlt század végén elterjedt képes levelezőlapok hatásának tulajdonítják. A tojást hozó nyuszi is titokban érkezik, mint a karácsonyi ajándékhozók. A locsolkodás szokása, főleg vidéken még ma is élő hagyomány. Az ünneplőbe öltözött kisebb gyerekek ”rózsavízzel” öntözik meg a rokonság, ismerősök leány- és nőtagjait, amelyért hímes tojás a fizetség, ha a locsolóvers is tetszik nekik.
