Luca-nap.
December 13. – Lucázás

Lucaszék, Luca-búza

A Luca-napi zenés műsorral megidézzük az advent és a közelgő karácsony hangulatát és fölelevenítjük a Luca-napi hagyományokat. Az óvónénikkel előre megbeszéltek szerint az adott óvodában már ismert, gyakorolt hagyományokhoz kapcsoljuk a műsorunkat. A gyerekek is bemutatnak valami adventre s főként a Luca-napra szánt alkotást, szóbelieket és kézműveseket is: verset, mondókát, dalt, adventi házikót, csírázó búzát, adventi papírdíszt; száraz növényekből, fenyőágakból, mohából, termésekből készített ünnepi díszeket, bábokat, rajzokat. Az adventi dalaink közös eléneklése között mindig beszélgetünk valamiféle adventi jelképről, szokásról, eseményről, megfelelő kérdésekkel irányítva a néprajzi „órát”. A beszélgetés tárgyai a következő szokások:

– Az adventi koszorú színei, gyertyák száma.
– Adventi koszorú készítése (fenyőágak, moha, drót, gyertya, szalag).
– Az Advent jelképeinek megtanulása: fény, csillag, adventi koszorú, ádventi házikó.

– Adventi naptár készítése.
– Mézeskalács sütése.
– Fenyőfa díszek készítése (csuhéból, szalmából, stb).
– Papírangyalka készítése, színes papírláncok a fenyőfára.
– A Luca búza növekedésének nyomon követése – vagy ültetünk s beáztatunk búzát
– Luca-napi hiedelmek
– Lucázás – a kotyolók jókívánságai; a kotyolás aosdij – asdoij
– Regölés – a regősök jókívánságai
– Betlehemezés – a betlehemes játék, a pásztorjáték, a három királyok eljövetele
– A tél kincsei: a fenyőfa színe, illata, kis és nagy tobozai.
– Az advent szó jelentése: „eljövetel”, Jézus eljövetele – a Karácsonyt megelőző időszak, amely Jézus születésének megünneplésére utal: a várakozás időszaka.

A műsor dalai, mondókái, versei

Köszöntő és jókívánság-mondókák:

Lucázás – kotyolómondókák, kotyolódalok, versek
Regölés – Ahol keletkezik egy ékes nagy út; Porka havak esedeznek (átköltés)
Betlehemezés – Betlehem, Betlehem…

Adventi, karácsonyi énekek

„Fehér Karácsony…” (ÉNÓ 239.sz.)
„Havas határon…” (ÉNÓ 295.sz.)
„Télen, nyáron…” (ÉNÓ 321.sz.)
„Ezüst fenyő…” (ÉNÓ 245.sz)
„Fenyőünnep immár eljő…” (ÉNÓ 323.sz.)
Betlehemes regős ének ovisoknak (a Porka havak esedeznek c. dal átköltése)
Száncsengő
Itt van a szép víg karácsony (Dsida Jenő — Kormorán Együttes)
Kis karácsonyi ének (Ady Endre — Kormorán)
Karácsony felé (Juhász Gyula: —Kormorán)
Betlehemi királyok (József Attila — Kormorán)
Nyájhívogató (Galambosi László — Kormorán)
A három királyok napkeletről (Kormorán)
Három királyok (Kormorán)
Fel, nagy örömre!
Óh, gyönyörű szép…
Pásztorok, keljünk fel!
Pásztorok, pásztorok
Betlehem, Betlehem…
Pásztorok keljünk fel…
Idvezz légy kis Jézuska…
A kis Jézus…
Kirje, kirje kisdedecske…

Lucázás

A Luca-napi játékos foglalkozás leglényegesebb része: a hiedelmek bemutatása és a lucázás (kotyolás): énekelünk, mondókákat s verseket mondunk, s színészkedünk: eljátsszuk a lucázás menetét: kotyoló fiúk, sepregető lányok és a kotyolást hallgató néni (gazdasszony).

A fiúk kabátban, tarisznyával jönnek, szalmát, fadarabot hoznak, erre rátérdelnek és előadják a szerencsekívánó, termésvarázsló mondókáikat, a kotyolást. A kotyolók házról házra járnak és kotyolnak a háziaknak, akik utána almával, dióval, kaláccsal vendégelik meg őket, ők a tarisznyájukba teszik a fizetséget és mennek a szomszédos házakhoz tovább. Előadhatjuk úgy, hogy két, három, négy házhoz is bemennek a legények: minden háznál legyen egy néni és eladó lányok. Az egyik háznál nem kapnak fizetséget, erre a fiúk rosszat kívánnak a baromfiakra, átkot szórnak, a tojáshozam elmaradását kívánják…

A fiúk minden kotyolás után szórják szét a szalmát a konyhában – a leányok a végén meg söprögethetnek, s tegyenek egy marék szalmát a tojó tyúkok alá…
Egy másik fiúcsapat pedig eljátszhatja a Luca fényét idéző kísértetek kotyolását: kísértetnek öltözött, lepedőbe burkolózó fiúk érkeznek meg a háziakhoz. Arcukat belisztezik, hogy ne ismerjék fel őket. Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. (A Csallóközben Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt, vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, a háziak arcát is »meszelték«, hogy ne legyenek kiütésesek.)

A Luca-nap rövid szemléltetése

A gyerekekkel meg kell értetni – párbeszédes formában rávezetni őket a megfejtésre –, hogy miért volt régen olyan fontos a varázslat és a téli napforduló eljövetele, a nappalok, a világosság hosszabbodásának elkezdődése.

– Varázsoltak az Élet oltalmazásáért, a hajdan nagyon gyakori súlyos betegségek, járványok elkerüléséért, főként a gyerekbetegségek kivédéséért, a háborúk, a pusztítások, a rablógyilkosok, a természeti csapások és az azokkal járó éhínségek elkerüléséért. Tehát a varázslatok és a hiedelmek szerint való élés az egészség, a béke és a bőség biztosítását voltak hivatva szolgálni.

– A Fény napjának, a napfordulónak az eljövetelét – ami hajdan Luca-napra: „Fény-napra” esett – azért várták nagyon azok az emberek, népek, akik nem a forró égövi országokban éltek, mert a hajdan nagyon egyszerű körülmények között élő emberek sokat sínylődtek, fáztak, nélkülöztek a hideg télben, amely ráadásul hosszú sötét éjszakákkal járt: már késő délután kellett világítani gyertyákkal, lámpásokkal:hamar sötétedett és későn világosodott ki: későn kelt föl a Napocska és hamar lenyugodott, hamar lett este: hideg, sokszor fagyos este, éjszaka. Ennek érzékeltetésével a gyerekek tudatosságát fejleszthetjük, biztatva őket, hogy figyeljék meg, hogy milyen sötét van még kora reggel a téli napokon, és milyen hamar besötétedik. És majd figyeljék meg, hogy ha tavaszodik, akkor mennyivel világosabbak lesznek a hosszabbodó nappalok, és hát még a nyáron, amikor világosságban kell lefeküdniük…

A híres mondás úgy tartja: „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.”

December 13. Szent Luca ókeresztény vértanú ünnepe és a Gergely-féle naptárreform előtt a téli napforduló első napja volt – tehát ezen a napon kezdődött a tél. Luca = fény. A Luca a fényt jelentő latin „lux” szóból ered – ezért hozzák Szent Lucát, a szűz mártírt a világossággal, a napfénnyel kapcsolatba.
A néphit úgy tartotta, hogy mivel az év legsötétebb napját követi a Luca-nap, ezért ez a nap a boszorkányok napja, ennél fogva a nők számára tiltott volt bizonyos munkák végzése; nem lehetett fonni és varrni, mosni, de még kenyeret sütni sem, mert – azt mondták – a kenyér kővé vált volna.

Luca-napon kezdtek hozzá a három- vagy négylábú Luca széke készítéséhez is, melyet tizenhárom különböző típusú fából karácsonyig kellett összeállítani. Szöget nem használhattak hozzá. Karácsonykor, az éjféli misén felálltak rá, mert erről lehetett meglátni a boszorkányokat. A templomból futva igyekeztek hazaérni az emberek, és közben mákot szórtak maguk mögé a boszorkányok elriasztására. A széket aztán azonnal el kellett égetni.

Mentovics Éva:
Luca széke és a boszorkányok

Decemberben Luca széke
miről híres, ki tudja?
Barkácsolj majd te is egyet,
s rálelhetsz a titokra.

Tizenhárom fajta fához
végy jó erős szerszámot,
kezdetnek az épp elég lesz,
ha a kérgét lehántod.

Drótot, szeget sose használj,
s tizenhárom darabból,
facsapokkal illeszd össze
– úgyis rájössz magadtól.

Minden este faragj rajta
tizenhárom napon át,
s meglátod, hogy valót mondok,
nem csak ósdi babonát.

Háromszöget formáljon majd
– s tudja, aki faragja –
jó erősen illeszkedjen
minden egyes darabja.

Hogyha kész a Luca széke,
ami most jön, semmiség:
hogyha ráállsz, meglátod a
boszorkányt a szentmisén.

No de aztán fürgén iszkolj,
s hints egy zsáknyi mákszemet,
azzal a sok gonosz banyát
egész biztos, rászeded.

Amíg ők a mákot szedik,
szaladj haza vágtázva,
s ne tétovázz, égesd el a
székedet a kályhába’.

Kotyolás (lucázás, palázolás)

A halloweeni szokáshoz hasonló Luca nap környéki népi játék a lucázás, vagy kotyolás, palázolás. Ilyenkor a gyerekek 13-án hajnaltól kezdve – sok helyen kísértetnek öltözve – járták végig a házakat, és ha ajándékot kaptak, akkor jó termést és bőséges állatszaporulatot ígértek, míg ha az ajándék elmaradt, akkor átkot szórtak a házra.
Az egyetlen, énekléssel járó Luca-napi szokás a szerencsekívánó, termésvarázsló kotyolás. A kotyolók házról házra jártak és kotyoltak a háziaknak, akik utána almával, dióval, kaláccsal kínálták őket. Íme egy kotyoló 1879-ből, a Zala megyei Kiskanizsáról (mindezt adott dallamra énekelték):

Kitty-kotty, kitty-kotty,
adjon Isten bő bort, bő búzát,
boroczkot, vörösfarkú malacot,
szekerünkre kereket,
poharunkra feneket,
akibü ihassunk eleget.

Kotyolómondókák

Luca, Luca, kitty – kotty, kitty – kotty
Galagonya kettő, három.
Száraz körtét várom!
Ha nem adtok hurkát,
Elviszem a Julcsát!
Ha nem adtok szalonnát,
Levágom a gerendát!

****

Luca, Luca kitty- kotty, kitty- kotty,
Néném asszony litty- lotty, litty- lotty.
Tikjaik, lúdjaik jó tojók legyenek,
Százat tojjanak, ezret költsenek!

Luca-napi kotyolás:

A legények hajnalban elindultak végigjárni az ismerős házakat. Általában szalmát, fadarabot vittek magukkal. Erre rátérdeltek és előadták termékenységvarázsló, mágikus szövegüket.

"Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fűszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!"

Ajándékba tojást kaptak, de ha nem, akkor fenyegetőzni kezdtek. "Egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!" A szalmát a gazdaasszony a tyúkok alá dugta, a vendégeket a konyhában ültette le, és úgy tartották, szerencsét hoz a tyúkokra, ha aznap legény érkezik elsőnek a házhoz.

Tóthárpád Ferenc:
Kotyoló

"Luca, Luca, kity-koty,
tojjanak a tiktyok!"
A kamrájuk tele legyen,
üres hasa sose legyen
a gazdának itt!

"Luca, Luca, kity-koty!"
Hogy a holnap mit hoz?
Dúskálnak majd a gyermekek.
Szórják csak rá a szemeket
a fejünkre most!

"Luca, Luca, kity-koty,
tojjanak a tiktyok!"
Szalmájukból ugyan loptunk,
az adósuk nem maradtunk…
Isten áldja meg…!

Luca-napi szokások, babonák:

A Luca-naphoz más népi hagyományok is tartoztak, főleg jövendölések: férj- és házasságjóslás, halál- és betegségjóslás lucapogácsával, termésjóslás lucabúzával és időjárásjóslás hagymakalendáriummal.

Lucacédula – Szerelmi jóslások, férjjóslás: a lucacédulák készítése a hajadon leányok varázslata volt: 12 cédulára férfineveket írtak, Luca-naptól Karácsonyig minden nap tűzbe dobtak egyet, és amelyik utoljára maradt, az mutatta a leendő társ nevét – az előre megírt férfineveket tartalmazó cédulák közül mindennap egyet a tűzbe vetettek. Karácsonyra kiderült, ki lehet az ő karácsonyi ajándéka…. Leggyakrabban derelyét főztek ezen a Luca-estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A derelyét vagy gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik elsőnek "felugrott", gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét. Vagy ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét.

Luca-zöldághajtogatás: A lányok somgallyat tettek a vízbe, hogy karácsonyra kizöldüljön. Ezt magukkal vitték az éjféli misére, utána titokban megérintették azt a legényt, akit ily módon is igyekeztek magukhoz kötni. Ha az ágak Karácsonyra kizöldültek, a lány hamarosan férjhez ment.

Kotyolás: A halloweeni szokáshoz hasonló Luca nap környéki népi játék a lucázás, vagy kotyolás, palázolás. Ilyenkor a gyerekek 13-án hajnalban kísértetnek öltözve járták végig a házakat, és ha ajándékot kaptak, akkor jó termést és bőséges állatszaporulatot ígértek, míg ha az ajándék elmaradt, akkor átkot szórtak a házra. Luca-nap hajnalán a fiúk útra keltek, kezükben némi szalmával vagy kis fadarabokkal. Ismerősük házához érve vagy ráültek, vagy rátérdeltek a szalmára, és egy "kotyolós" mondókát adtak elő. A kotyolásért – amelynek célja az volt, hogy a tyúkok a következő évben jól tojjanak –, a háziasszonytól egy kis ajándékot kaptak (pl. gyümölcsöt, kalácsot).

Lucabúza: a Luca-napkor csíráztatni kezdett búzaszemek karácsonyi kizöldülése jó termést jósolt a következő évre. Tányérban, meleg helyen búzát csíráztatott e naptól kezdve a gazdaasszony, azt naponként harmatszerűen locsolgatta. Volt, ahol gyertyát vagy pohárban égő mécsest is tettek a búza közepébe. Jó jelnek számított, ha a búza Karácsonyra szárba szökkent (30-40 cm): jó jelnek veszik a jövő évi búzatermést illetően. A karácsonyi ünnepek elmúltával a kicsírázott búzát a baromfival, szarvasmarhával szokták megetetni, hogy az állatok jövő évi gyarapodását, egészségét biztosítsák vagy a rontástól megóvják. A lucabúza mind városon, mind falun máig dísze a karácsonyi asztalnak. Karácsonyi búzának is nevezik.

Lucahagyma – Hagymakalendárium: Luca-napján hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe. Attól függően, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékosságára. Tehát tizenkét hagymalevélbe egy kis sót tettek, majd megfigyelték, hogy melyekben nedvesedett át a só, és melyekben maradt száraz. A 12 hagymalevél a következő év 12 hónapjának felelt meg, tehát ha az első-, második- és harmadikban átnedvesedett a só, akkor azt jósolták, hogy január, február és március nedves hónapok lesznek.

Lucakalendárium: Lucától Karácsonyig minden nap megfigyelték az időjárást, abból következtettek a következő év hónapjainak időjárására.

Lucapogácsa: Luca napon, a baromfi szaporodása érdekében sütött pogácsa, amelybe gyakran fémpénzt is rejtenek. Tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött, az közeli halálra számíthatott. A jövendőbeli neve is kiderült a pogácsákba belesütött nevekből.

Lucalepény: szokás a kenyérsütés tiltása bizonyos napokon, és ezzel egyidejűleg a lepénykenyér-sütés előtérbe helyezése, gyakran bizonyos »áldozati« jelleggel. Sok helyen Luca-napon az országszerte általános kenyérsütési tilalom kiegészül azzal a hittel, hogy e napon Luca asszony tiszteletére lepénykenyeret kell sütni /lucalepény/, és az asztalra helyezni; ezt Luca éjjel elviszi, illetve megbünteti az előírás és tilalom ellen vétőket. Búza-, rozs-, árpa-, kukorica-, olykor alakor- és hajdinalisztből gyúrják, ínségmegoldásként régebben gyékény gyökértörzsének vagy makknak az őrletét használták. A XIX-XX.század fordulóján még minden magyar vidéken készült lisztből, víz és só hozzáadásával készült erjesztetlen sült tészta »pogácsa, sótalan, keletlen, laska, sovány, bodag, vakarcs, vakaró, lepény« néven, amihez gyakran hammas /hamvas, hamuban sült/ , »sós, borsos, molnár, cigány, paraszt« jelző járul.

Lucaszéke: "Lassan készül, mint a Luca széke..." –a mondás onnan ered, hogy a családok férfitagjai tizenkét napon keresztül mindig dolgoztak rajta egy keveset, hogy karácsonykor az éjféli misén a templomban ráállva megláthassák, ki a boszorkány, akik ezen az éjszakán szarvat viseltek. A legismertebb Luca napi népszokás a Luca székének elkészítése. Kilencféle fából készült a szék, melyhez nem használhattak fel szegeket, csak fából készült ékeket. Mivel mindennap csak egy-egy műveletet lehetett elvégezni, így készült el a szék karácsonyig. Otthon a széket aztán elégették, és ezzel megszabadulhattak a boszorkányoktól is. A rontástól azonban csak akkor lehetett teljesen védve a család, ha a szék elégetését követően fokhagymát dugtak a kulcslyukba, egy kést a bal ajtófélfába vágtak, és a seprűt keresztbe állították. Gyorsan el kellett égetni a székeket, nehogy elverjék a gazdáját a rajtakapott boszorkányok. Az is védett ellenük, ha a hazavezető úton mákot szórt el a szék gazdája – a boszorkányok ugyanis kénytelenek voltak összeszedni, és addig meg lehetett menekülni tőlük.
Bocz János dombóvári fafaragó tanító, népi iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a Luca szék elkészítéséhez a következő anyagokat kell felhasználni. 13 darabból kellett állnia és 13 napig készítették. Az ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú. A lábak többféle fából készülnek, csertölgy, akác és kőris. A lábak összekötő rudai bükk, fekete dió és szelíd dióból vannak. A csapok: 2 db fenyő, vörös- és lucfenyő, 2 db hárs, aprólevelű, nagylevelű, 1 db cseresznye, 1 db gyertyán. A Luca széke készítését december 13-án kezdik el mindenütt, de van ahol kilencféle fát használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát.

Lucaostor – Luca ostora – lucasugara: Luca napján kezdték fonni az ún. lucasugarat (= ostort) karácsony estéjéig. A lucaszékhez hasonló készítmény, amelyet szintén tizenhárom nap készítenek, és karácsonyra fejeznek be. Aki elviszi a templomba, az ott megismeri a boszorkányokat, sőt a Luca-ostorral megverheti őket. Akkor ezzel pattogtattak. Azt tartották, ezzel könnyen lehet kezelni az igavonó állatokat. A Luca ostorát úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok. A Luca-ostor nyele fonott vessző volt. Ehhez kapcsolódott a szintén három ágból egybefonva a kenderből készült ostor. Az ostor kenderből font részére a befejezés előtt kilenc hurkot /bogot, csomót, bibircsókát/ kötöttek.

Szalmahordás: Egyes helyeken Luca nap este, a fiatal férfiak egy szekér szalmával járták a falut. Lányos házaknál köszöntő verset mondtak, hogy, a tyúkok jó tojók legyenek. A konyhát meg teleszórták szalmával. A kocsma ivójában derékig ért a szalma. A köszöntésért szalonnát, kolbászt, pénzt kaptak. A kocsmában meg megették, megitták. A szemetelésért senki nem haragudott, mert a szalma érték volt.

A Luca-boszorkány elleni védekezés: A Szent Luca-alak a sötétség miatt átalakult Luca-boszorkánnyá. A bűbájosok, boszorkányok, rontások ellen úgy védekeztek, hogy Luca előestéjén minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. A kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket. Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: "Luca, Luca, távol légy!" A seprűket is eldugták a boszorkányok elől. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön.
Akárcsak a téli ünnepkör más napjain, ilyenkor is jósoltak az első látogatóból a várható állatszaporulatra. Ha Luca reggelén férfi lép először a házba, akkor a szaporodás bika lesz, s ha nő, akkor a szaporodás ünő lesz. Luca napkor, ha megverjük a diófát, következő évben jó termés lesz. Sok helyütt Luca estéjén – Luca segítségével készítik el a gyógyfüvekből az orvosságokat az állatoknak. A néphagyományban igen jelentős nap, Luca méhében hordozza az újesztendő reménységeit, igaz gondjait és próbatételeit is.

A tyúkok szaporaságát, tojáshozamának növekedését segítő hiedelmek: (A naphoz fűződő hiedelmek főleg naptári jellegűek, és főleg a tyúkok termékenység-varázslatához kötődnek. A praktikák, mágikus eljárások és szövegek a tyúkok s egyéb baromfiak szaporaságát, tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni.
- Tilos varrni, mert "bevarrják a tyúk fenekét.
- Éjjel 12 órakor megbökdösik a tyúkokat piszkafával, hogy jól tojjanak. Ha nem volt tojás, azt mondták: Nem jól piszkafáztunk!
- A gazdasszony minél többet üljön, vagy feküdjön napközben, hogy a kotlók is jó ülősek legyenek. „Ülni kell a kuckóban, hogy sok kotlóstyúk legyen!”
- Az ősszel eltett ágas-bogas, újas tingirit (= tengeri, kukorica) Luca napján reggel és karácsony másnapján etették meg a tyúkokkal, hogy sok legyen belőlük, jól szaporodjanak.
- Darált napraforgóval apró pogácsákat sütöttek, hogy a tyúkok sokat tojjanak. Legalább hét féle magot szórtak nekik Lucakor.
- Országszerte ismert hiedelem volt, hogy ilyenkor a gazdasszony, aki soha életében nem lopott, Luca napján lopott a szomszédtól egy marék szalmát s egy tojást, betette a tojófészekbe s azt mondta: „A mi tyúkunk tojjogájjon, a szomszidé kotkodájjon!”

Egyéb karácsonyi közösségi szereplések

Betlehemezés: Nagyobb iskolás gyerekek csinálták.
Mendikálás: Karácsony napján történt. 10 év alatti gyerekek járták a házakat. A konyhaajtó előtt énekelték a Mennyből az angyalt. Ezért a köszöntésért kaptak pár szem diót, almát, szaloncukrot, vagy 10 fillért.
Virgácsolás: Karácsony után történt. Ősszel a nagyobb fiúk fűzfavesszőből megfonták a virgácsot. Mint Heródes katonái járták a lányos házakat, és mindenkit megvirgácsoltak, megütögettek, hogy kelésesek ne legyünk. A lányok persze elbújtak. Volt, akit bevetettek az ágyba a dunna közé. A fiúknak mindenkit meg kellett keresni, megütögetni.

Regős ének, regölés
(Köszöntő és áldást kérő jókívánság-mondókák, varázsoló énekek)

Betlehemes regős ének óvodásoknak
(a Porka havak esedeznek c. dal átköltése — vers: Szendrey Marót Ervin)

Porka havak esedeznek, de hó, reme-róma!
Nyulak, rókák játszadoznak, de hó, reme-róma!
Bényomoztunk e faluba, de hó, reme-róma!
Az óvódának udvarába, de hó, reme-róma!
„Csodavilág” Óvodába, de hó, reme-róma!
Itten látunk sok gyermeket, de hó, reme-róma!
Sok szép kislányt és legénykét, de hó, reme-róma!
Akik minket köszöntenek, de hó, reme-róma!
Tapsolnak és azt dalolják, de hó, reme-róma!
Jöjjetek be, jó regősök, de hó, reme-róma!
Hozott Isten benneteket, de hó, reme-róma!
Hozzatok e házra áldást, de hó, reme-róma!
Mondjuk együtt tiszta szívből, de hó, reme-róma!
Áldás-áldás, Isten-áldás! De hó, reme-róma! (minden sort megismételtetünk a gyerekekkel)

Kotta: titititi titititi / titititi tá tá / s l s l s f m d / m d m f s s / (a legvégén: m m r r d d)

Regős ének, regölés: Ahol keletkezik egy ékes nagy

Ahol keletkezik egy ékes nagy út,
Amellett keletkezik egy halastó-állás,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Az is felfogá az apró sásocskát,
Arra is rászokik csodafiú-szarvas,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Noha kimennél uram, Szent
István király vadászni,
madarászni,
De ha nem találnál sem vadat,
sem madarat,
Hanem csak találnál csodafiú-szarvast,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Ne séss, ne séss (siess) uram,
Szent István király az én
halálomra,
Én sem vagyok vadlövő vadad,
Hanem én is vagyok az
Atyaistentől hozzád követ,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Homlokomon vagyon felkelő fényes nap,
Oldalamon vagyon árdeli szép hold,
Jobb vesémen vannak az égi csillagok,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Szarvam vagyon, ezer vagyon,
Szarvam hegyén vannak
Százezer sövények,
Gyulasztlan gyulasztnak,
Oltatlan alusznak,
Haj regö rejtem, regö rejtem.

Adja meg az Isten,
Hogy még sok esztendőket
megérhessünk,
De ne búval, bánattal,
Hanem víg örömnapokkal
Dicsérjük a Jézust.

Szöveggyűjtemény

A Luca-nap története és az ünnep elterjedtsége

A szent Szirakuzai Lucia – a „Világító”

Egy szent sokat elbír, legalább is a néphit szerint. Luca napja éppen december 13-án van, és 13 nap választja el karácsonytól is. Márpedig a 13 babonás és igen rejtélyes szám. Szerencsétlenségnek tartják, mert Jézus tizenkét apostolával együtt vacsorázott, és mint tizenharmadikat elárulták, és keresztre feszítették.

A Gergely-féle naptárreform előtt (egészen 1582-ig, a Julianus-naptár lezárásáig) a Szent Luca (olaszul Santa Lucia) ünnepét megelőző december 12-e volt az év legrövidebb, legsötétebb napja, a téli napforduló ideje, így Lucával kezdődött az újra hosszabbodó nappalok, a növekvő fény időszaka. Az ekkortájt jellemző hosszú éjszakákra utalva született a „Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja” népi mondóka, ezért élnek helyenként még ma is a Luca-napjához kapcsolódó pogány napfordulós hagyományok, és – mivel a neve a fényt jelentő latin „lux” szóból ered – ezért hozzák Szent Lucát, a szűz mártírt, a világossággal, a napfénnyel kapcsolatba.
A szent Szirakuzai Lucia /neve magyarul: világító/, az ősegyházi nagy vértanúk közé tartozik. A legendák szerint előkelő szicíliai családból származott, fiatalon felvette a keresztény vallást.
A legenda szerint Lucia (283 – 303 v. 304) a nemesi családból származó fiatal lány vérfolyásban szenvedő édesanyjával elzarándokolt Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy a szenttől kérjen gyógyulást anyjának. A csodálatos felépülés után Lucia szüzességi fogadalmat tett, anyja hozzájárulásával lemondta közelgő esküvőjét, és hozományát szétosztotta a szegények között. Kérője ezt képtelen volt elviselni, bosszúból a bíróság elé állíttatta, bűnösségének kimondása után pedig a legkülönfélébb kínzásoknak vetették alá. Végül bordélyházba akarták meggyalázni, ám Lucia testét még az ökörfogat sem tudta kimozdítani a helyéről. Mivel képtelenek voltak a leányt megbecsteleníteni, máglyára vetették, ám nem fogott rajta sem a tűz, sem a forró olaj, ezért karddal döfték át a torkát. Azonban még ekkor sem halt meg azonnal, csak miután megkapta az utolsó kenetet, lehelte ki a lelkét.

Alakját Itáliában és a skandináv népek körében mai napig igen nagy tisztelet övezi, a vakok és gyengén látók mellett az utcalányok, a szüzek, a menyasszonyok és a torokfájósok is őt tekintik a védőszentjüknek. Bár Siracusában évről évre megrendezik a hagyományos Lucia-napi körmenetet, a legnagyobb kultusza mégsem szülőhazájában, hanem az északi Svédországban van. Állítólag viking hajósok - akik maguk is keresztények voltak - vitték el Skandináviába a fiatal, hitéért mártírhalált választó lány történetét. A vikingek Luciát fénnyel körülvett, ragyogó lénynek képzelték el, s mivel a téli napfordulót övező sötét napokon a fény számukra igencsak nagy értékkel bírt, ez a valószínű magyarázata annak, hogy a svédeknél a Luca-napi fényfesztivállal kezdődnek a karácsonyi ünnepségek.

A hagyomány szerint ezen a napon - igaz, ma már nem az első kakasszóra, hanem az ébresztőóra hangjára - a család legidősebb lány gyermeke elsőként kel fel, és „Sankta Lucia” jelmezébe öltözik: fehér ruhát ölt magára, derekára piros szalagot köt, a fejére pedig egy égő gyertyákkal díszített zöld koszorút erősít. Miközben tradicionális Luca napi dalokat énekel, a ház lakóit kávéval és süteményekkel ébresztgeti. Ezzel a rituáléval Szent Lucia legendájának tisztelegnek, aki az éhínség idején élelmet adott a rászorulóknak.

A Luca-napi ünnepségek részeként minden nagyobb város megválasztja a maga Luca-menyasszonyát, s a legszebbiküket Stockholmban jelképesen megkoronázzák. Az iskolák már a déli órákban bezárnak, este pedig - főleg a gyermekek részvételével - országszerte jelmezes, gyertyás felvonulást tartanak. A nagyobb áruházakat, bevásárlóközpontokat, idősotthonokat jelmezbe öltözött Lucák keresik fel, akik, miközben tradicionális dalokat énekelnek, kifejezetten erre a napra készített süteményeket – ún. Luca-cicákat („Lussekatter”-nek nevezett cica-alakú sáfrányos, mazsolával díszített sáfrányos kalácsokat) és ropogós, gyömbéres kekszet – osztogatnak az embereknek.

Ám amíg az olaszoknál és a skandináv népek körében a gyógyító, ajándékozó Lúcia terjedt el, Közép-Európában – különösen nálunk és a szomszédos országokban – a negatív hasonmása, a sötét Luca, a boszorka alakja jelent meg a folklórban. Ezért van az, hogy Magyarországon e napot nem az ünnepségek jellemezték, hanem a pogány szokásokból táplálkozó babonás hiedelmek, tilalmak, jóslások és praktikák. Mivel a néphit szerint a december 13-i hosszú éjszaka kedvez a gonosz erők varázslatainak, praktikák egész sorát végezték el az emberek a távol tartásukra: fokhagymát tettek az ablakokba, a homlokukra fokhagymával keresztet rajzoltak, patkót helyeztek a küszöbökre, seprűt raktak keresztbe az ajtók elé. Tették mindezt azért, hogy a söprűnyélen lovagló boszorkák, az ártó szellemek ne hatolhassanak be a házaikba.

Szent Luca hallatlan népszerűségre tett szert az egész világon. Rómában az esemény megünneplését a jeles nap előtti holdtöltekor, a hónap idusán kezdték el. Nem csoda, hogy nálunk is rendkívül gazdag a néprajzi lelet Luca nappal kapcsolatban. A magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságost és a boszorkányost. Érdekes, hogy Luca napját az egész magyar nyelvterületen inkább gonoszjáró napnak tartották, ezért különösen a boszorkányok rontása ellen kellett védekezniük.

A boszorkánnyá vált Luca felismerésére, ezen a napon fogtak hozzá a Luca-székének elkészítéséhez, melyet a boszorkányszögnek megfelelően hagyományosan kilenc-, vagy tizenháromféle fából állítottak össze, és a boszorkány megfigyelése előtt varázskörrel kerítettek körül. A Luca nap estéjén elkezdett Luca-széknek - melyen minden nap folyamatosan dolgoztak - karácsonyra kellett elkészülnie. Ezért mondják ma is azt, ha valami sokáig tart, hogy "Olyan lassan készül, mint a Luca széke". Karácsony estéjén a széket elvitték a templomba az esti misére, s ha a készítője ráállt, meglátta a falu valamennyi boszorkányát.

A régi Luca-ünnep a női dologtiltó napok közé tartozott, tilos volt sütni, varrni, mosni. Nógrádban, ezen a napon még kenyérsütés sem volt megengedett, nem fonhattak, sőt egynéhány helyen, még a tollfosztás is tiltott volt. (Ez utóbbi azonban csak a Lucákra vonatkozott.) Luca-napján az asszonyok tüzet sem rakhattak, ekkor ez a férfiak dolga volt. A tyúkoknak abroncsba szórták a magokat, nehogy a szomszédba járjanak majd tojni. A kisfiúk Lucázni jártak, a házaknál az alkalomnak megfelelő rövid versikékkel azt kívánták, hogy sokat tojjanak a ludak és a tyúkok.

Luca-napján kedvelt foglalatosság volt a jóslás, ami termésre, halálra, szerelemre és időjárásra egyaránt vonatkozhatott. Ezen a napon cserépbe búzát vetettek, amely ha karácsonyra szépen kicsírázott, azt jelentette, hogy a következő évben bőséges termés várható. A tollas pogácsa sütésének hagyománya ugyancsak sokfelé ismert volt. A vidéki házaknál annyi pogácsát sütöttek, ahány tagból állt a család. Minden pogácsába egy-egy tollat szúrtak, s akinek megégett a tolla arra halál várt, akinek megpörkölődött, az a következő évben súlyos betegségre számíthatott.

Számos szerelmi jóslás is kötődött e naphoz. Szatmárban a lányok Luca-estéjén bal kézzel font fonalat kötöttek a derekukra, azt remélvén, hogy megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. A hajadonok Luca napjától karácsony napjáig minden reggel megettek egy almát, majd miután az utolsó alma utolsó falatját is lenyelték, kimentek az utcára, és - hogy megtudják leendő párjuk nevét - megvárták, hogy milyen keresztnevű férfival találkoznak először. Egy másik praktika szerint Luca napján a lányok 13 papírra 13 férfi nevét írták fel, majd miután a papírdarabokat gondosan összehajtogatták, mindennap eldobtak egyet belőlük. Karácsony napjának (december 25-ének) estéjére - a megmaradt papírdarabról - megtudhatták, hogy ki lesz a vőlegényük. Egy másik praktikával a házasság idejét is megállapíthatták. Az a lány, aki kíváncsi volt erre, Luca napján megrúgta a disznóól oldalát, s a disznó röfögését megszámlálva megtudta, hány esztendő múlva megy férjhez.

Időjóslásra a Luca-kalendáriumot használták, melybe a Luca napját követő 12 nap időjárását lejegyezve, a következő év 12 hónapjának időjárására következtettek. Ha az egyes napok időjárását - este 6-tól másnap este 6-ig - hatórás bontásban figyelték meg, azt is megtudhatták, hogy a következő év adott hónapjának a megfelelő negyedeiben milyen idő várható. A hagymakalendárium, amelyet Luca napján (néhol Szilveszter napján) készítettek el, ugyancsak jól ismert időjóslás volt. Egy nagy fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedve, kiválasztottak 12 szép gerezdet, melyek mindegyikére kis sót szórtak. A következő esztendő hónapjait jelképező hagymagerezdeket egy tálcán vagy tepsin az óév utolsó napjáig meleg helyre tették, majd naponta megnézték, melyiken olvadt el a só. A nedves gerezd azt jelentette, hogy a megfelelő hónapban sok eső várható, míg azokban a hónapokban, melyeknek a hagymagerezdje száraz maradt, csapadékszegény időre számítottak.

Luca-nap. December 13. – Lucázás